Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
A KÖLTŐ BARÁTJA. Várady Antal. (1819—1885.) Nem ismeretlen név, tisztelettel fogják említeni. Nem tartozott a magokban fényes nevek közé; de fényt s állandóságot kölcsönzött egy örökfényii névtől, Petőfiétől, kihez közeli baráti viszonyban állt költői pályája kezdetétől végéig. Várady Antal Petőfi barátja volt, egyike azon keveseknek, kik «Föntarták szive melegét», mint a hozzá intézett költői levélben mondja. Várady Antal régi nemes családból született, 1819-ben, Paszabon, Szabolcsmegyében. Atyja József, anyja Belényesi Farkas Zsuzsánna. Kívüle voltak még több gyermekeik is, köztük Károly, Antal bátyja, kit hazafiui érdemeiért a királyi kegy tanácsosi czimmel ruházott fel s a főrendek sorába emelt. Antal Sárospatakon kezdte iskoláit s az ottani kollégiumnak egy évtizednél tovább volt tanulója. Innen Eperjesre ment, hol ajogot végezte. A 40-es évek elején feljött Pestre törvénygyakorlatra. Jurátus-korában ismerkedett meg Petőfivel, ki ép az időben érkezett meg Pestre Nagy Ignácz meghivására Pozsonyból, hol országgyűlési tudósítások másolásával tartotta fönn magát. Egy régibb barátjánál, Fekete Lajosnál volt szálláson, ki a régi botanikus kert országukra eső részén egy sülyedt földszintes régi házban lakott, ott, hol ma az állattani és geológiai intézet palotája emelkedik. Az ismerkedés módja mindkettőjükre fölötte jellemző. 1843 nyarán történt. Várady bevégezve napi munkáját, Fekete látogatására ment, kivel szintén baráti viszonyban állott. Belépve a szobába, kívüle egy vézna, sáppadt ifjút pillantott meg az utczára néző ablak széles párkányán ülve, borzas hajjal, ingre vetkőzve. Nem törődött vele. Alig váltott néhány szót barátjával, ez fölkel, íróasztalához megy s egy csomó írásra mutatva igy szól: — Te Tóni! Nézd, ezek itt versek. Te szereted az ilyeneket. Olvass belőlük!
