Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
böl kívánva, mély tisztelettel maradok a Tek. Szerkesztőségnek. Pest, 1864 October 14-én alázatos szolgája. Reményi Ede. ! szomorít, midőn a Kölcsey ünnepély jelentésében ily pas- sust kell olvasnom: n4z oszlop tetején pedig a mellszobor carrarai márványból, melynek gyönyörű tisztasága némi kárpótlást nyújt a nem épen hü vonásokért.“ (S talán hozzá tehette volna még: „a nem igen művészi kivitelór t.“) Egészen olyan ez, mintha egy kötet költeményről azt mondanók : „A versek ugyan nem sikerültek, s az eszmék épenséggel hiányzanak, de gyönyörűen vannak kinyomatva, s ez némi kárpótlást nyújthat.“ Szépen megköszönné az ily ajánlatot az előfizető közönség! — Mindenhez pénz kell és tehetség; egy két ezer írtból valamir- való szobrot nem emelhetünk; ilyesmire sírkőfaragó (azért tisztelet az iparosoknak 1) vállalkozhatik csupán. Igazi művésztől, ki szépet teremthet, nem kívánhatjuk , hogy folyvást hazafiui áldozatot hozzon. Gondolja csak meg a t. közönség, hogy például Izsó Miklósnak a Megyeri mellszo, bor kiállítása, talajzatával együtt, majdnem többe került mint a mennyit értté kapott; vájjon meddig lehet az ily nagylelkűséget egy művésznek, ki önkeresményére van utalva, vinni ? Ám a külföldit busásan szoktuk és kell rendesen megfizetni, pedig jó pénzért itthon is lehetne majd mindenre alkalmas embert kapnunk. Legyünk tehát kissé gondosabbak , páratlan lelkesedettségünket ne pa- ralyzáljuk elhamarkodottsággal; s ha valaminem megy egyszerre, neveszitsűk türelmünket, mert az idő röpül ugyan, de mégis mindörökké tart. — S végül engedje meg a t. ■ szerkesztőség és a t. olvasó,hogy mint zenész, e kissé hosszú megjegyzést, melynek egyik célja volt kimutatni, miszerint inkább semmit, mint rosszat, egy zenei hasonlattal zárjam be : ha egy harcszomjas tábort még lelkesedettebbé akarunk tenni, vájjon inkább célt érünk-e egy zengzetes, öszhangzó, egész zenekar indulói, vagy egy szerencsétlen flótás (vulgo regiment pikulás) siránkozó és si- vító futamai által? ügy hiszem mindenki belátja, miszerint jobb semmi, mint a pikulás. R, E. l