Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Junius közepén érkezett vissza Pestre s már július elején ismét útra kelt ez a kóbor szellem és útját Beje nevű gömörmegyei falunak vette, hol akkor aranyhuros lantu barátja Tompa Mihály kálvinista pap volt.

Tompával a barátság meleg karjaiban a legkedvesebb napokat élve és ott mulatása alatt a vidék szebb pontjaira, köztök Murányvár romjaihoz is kirándulva, tovább szállott Miskolc felé. — A mi a regényes kirándulásokat illeti: azokat tulajdonképen csak Petőfi élvezte teljes szívből; uti-jegyzeteiben pedig keservesen panaszolja, hogy mig ő az összezúzott sasfészek árnyékában elragadtatva ábrándozott, Tompa a bérc oldalán con amore aludt és hortyogott.

Miskolcról megnézte Diósgyőr bájos tájékát s Gömör tündérszép vidékeiről lelkét telesziván fénynyel és lelkesedéssel, a Hegyalján keresztül Sáros- Patakra ment. Kegyelettel kereste fel Rákócy egykori várát s fájdalommal vette hogy „a magyar szabadság oroszlánbarlangja most valami Precen- h á j mu birtokában van. Betekintett a collegiumba, hol a diákság harsány éljen szóval és pezsgő kelyhekkel fogadta. Azt irja naplójában : a telt poharakhoz maga is hozzálátott, mert feledni akarta hogy — magyar ... A tanodában megismerkedett Palkovics professorral s csodálkozva győződött meg hogy még a professorok közt is vannak derék emberek.

Patakról kirándult Ujhelyre, Kazincy Gáborhoz, kiről azt tartotta: csak az alkalom hiányzik hogy Mirabeauja legyen Magyarországnak. A fölfogás, pei’sze, nem volt egészen találó. Elzarándokolt Széphalomra, Kazincy Ferenc egykori lakhelyére, a magyar irodalom Mekkájába, a honnan irodalmunk egére a nap feltámadott. A szent öreg házát pusztuló- ban, sírját elhagyatva kapta. A pusztulás és feledés szivrenditö képe fölött érzett megindulását „Széphalom“ cimii versében fejezte ki.

Ungvárral nem volt megelégedve s olyan részeg emberhez hasonlitotta, a ki pocsétába bukott és most sárosán tántorog haza felé. Ungvártt, Munkácson, Beregszászon, csak futva ment keresztül s julius közepe tájt megint Szathmárra ért.

A külföldi utazásról már akkor szó sem volt többé.

Ezt mutatják némely tréfás sorai is, melyeket Szathmárról, egy ottani barátjának (Kovács László-