Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Milyen büszke lelkű ember volt ez a Petőfi, kitetszik fenn említett, Tigris és Hyena cimü drámájával ugyanez időben történt esetéből. A drámát beadta a Nemzeti Színházhoz. Elfogadták. A szerző azt kívánta: bérletszünetben adják elő. Erre ez igazgatóság nem állott rá, sőt a mü szinrehozatalát is mindegyre halogatta. Petőfi várt egy ideig, — akkor visz- szavette a darabot s a Pesti Divatlap borítékán nyilatkozatot adott ki, tiltakozván azon egyedáruskodás ellen, minélfogva Szigligeti darabjait mindig vásár idején és bérletszünetben veszik elő, az övét pedig bérletfolyamban akarják adni és halasztják — ad graecas kalendas. „Fájdalom, oly körülmények közt vagyok — igy végzi nyilatkozatát — bogy pár száz forintért müvem bukását is kész lennék eltűrni, hanem méltatlanságot — istenemre! pár millióért sem.“

De ha dramaturgiai törekvései gátot leltek: e körülmény Petőfit irodalmi tanulmányainak más, lényegesebb ágaiban nem korlátozta. 1846-ban már az angol és francia remekírókat olvasta, sőt Lauka és Lisznyai társaságában a spanyol nyelvetrís tanulgatta, de aztán abbanhagyta. Shakespeare mindvégig legkedvencebb írója maradt. „III. Richard-“jának az Életképek hasábjain közlött bírálatában igy szól felőle :

„Shakspeare ! változzék e név hegygyé s magasabb lesz a Hymalájánál, változzék e név tengerré s mélyebb és szélesebb lesz az atlanti óceánnál, változzék e név csillaggá s ragyogóbb lesz a napnál. Talán a természet kamatra adott valami nagy szellemet még a hajdankorban s a kamatot esztendönkint a tőkéhez csatolta s miután ez évezredek múltával már meg- számithatlan összeggé gyarapodott, terhe alatt leszakadt az ég s e roppant szellemkincs Angliának Strafford nevű városában esett le, egy gyapjukereskedö silány viskójába, épen mikor e jámbor atyafinak Vilmos nevű fia született, ki első lélekzetével beszitta, mi az égből rá omlott. Megrabolta a természet minden szépségét; mi csak azt szedegetjük, böngészgetjük, mit otthagyni épen kedve telt, vagy a mit elhozni méltónak sem tartott. Nincs az az indulat, nincs az a szenvedély, az a jellem, melynek mását nem adta s oly festékkel, mely semmi idő múltával sem veszti el színét, még csak meg sem halványodik; neki jutott örökül azon ecset, melylyel a világszellem a tarka földet, a fényes csillagokat és a kék eget fes-