Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

tudni miért, nem teljesítette. A kielégitetlen előfize­tők a Hírnökben reclamáltak. Petőfi a P. Divatlap­ban Taréjhoz intézett nyílt-levéllel felelt, melyben kijelenti, hogy ha —• Ígérete ellenére — nem volt szives a „professor ur“ magával vinni a példányo­kat, legalább tudatta volna az érdeklettekkel hogy ki lesznek elégitve. E nyilt-levél csípős hangja sajátlagos ellentétet képez a költőnek pápai diákságából Szeberényihez intézett levelével, hol Tarcyról a legnagyobb hálával és tisztelettel nyilatkozott. — Petőfi rokonszenveit csaknem oly sűrűn és oly gyorsan változtatta, mint ruháit, a miért azonban nem annyira jellemének vál­tozékonyságát, mint inkább meg nem állapodott Ítéle­tét lehet okolni. Egyátalában sem emberek, sem vi­szonyok megmérséklésében nem tanúsított soha va­lami erős itélötehetséget. Erre nézve barátai és laktársai későbbi pesti életéből nagyon furcsa és nagyon jellemző adatot be­szélnek. A francia forradalom történetét olvasván ugyanis. Petőfi lelkesedése az emberek és események iránt a történet fejlődésével lépést tartva fokozódott. Eleinte Mirabeau volt a legnagyobb ember, — ennek arcképét akasztotta szobája falára; — Rolandot,(Ro- landnét, Neckert; mikor a giro ndisták korsza­kához ért, lehányta az előbbieket s tette helyettök Dantont, Desmoulinst, Vergnieaud-t; csakhamar ezek­nek is utat adott —s Robespierret és Saint-Juste-öt rak­ta fel. Olyan messzi ment, a milyen messzire csak menni lehetett, — és ez egész politikai nézetét találó- lag jellemzi. Az önbecsülésben sem tartott mértéket: néha tulvitto, másszor nem vette 'elég figyelembe. A sze­szélyt jellemeimnek, a makacsságot állhatatosságnak j vélte s készebb volt meghalni, mint hibáját megbán­ni. Amaz előbb említett szempontból a kielégitetlen pápai előfizetőkhöz intézett nyilatkozata is igen sa­játságos. Evvel végzi: „Minthogy Pápáról van szó, izenem egyúttal annak a pápai hánykolódó fickónak hogy „ki tudja merre, hol? de lobogómmal találkozol“, s e pár sort (bár ennyit sem érdemelt) azzal végzem, a mivel ő végzé: „az én kardom sem fűzfa Lehet gondolni, milyen büszke volt az a pápai s ó c é, hogy Petőfi feleselésbe keveredett véle ! Bizo­nyosan komolyan elhitte hogy az ö kardja csakugyan nem fűzfa. —

Next

/
Thumbnails
Contents