Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

hoz — a kivel Petőfi különben is igen jó barátságban állott: — eskesse össze őket azonnal. A tisztele- tes, szerencsére azt válaszolta, hogy gyertyavilágnál esküdni hazai c a n o n jaink értelmében tilos: legfö- lebb dispensatio mellett történhetik. Azért menjenek előbb, hozzanak dispensatiot. Petőfi e szükkeblüsé- gen rendkívül fölháborodott, tiszteletreméltó barátját szidta, mint a bokrot s úgy vált el tőle, mint halálos-ellenségétől. Aztán ismét megbékéltek.

A kedélyes művésznő pedig, a helyett hogy a fölmentés után járt-költ volna, férjhez ment máshoz; Petőfi is jobbat gondolt — s útjaik többet nem ta- lálkozának.

De ha néha ily könnyen vette is a szerelmet, pályáját nem mondhatni mentinek erősebb szenvedélyektől. Első szerelmének tárgya — nem említve Zsuzsikát, azon falujabeli lányt, kire Kerényihez irt 1844-ki levelében céloz : Csapó Etelke volt, szép, szende szőke lány, ki gyermekes ártatlanságában alig gondolt a szerelemre s Petőfi fellengzése és sóvár pillantásai fölött legfölebb csak mosolyogni tudott.

Egyébiránt e szenvedély a lányka életében nemcsak kettejük környezete — hanem jó részt maga Petőfi előtt is inkább sejtelem mint valóság volt.

Etelka halálakor sajátságos eset adta elő magát. Már benne volt az ifjú test a koporsóban; eljött a pap Összegyűltek a keservesek — köztük a költő — mikor a szülők a halott egészséget hazudó, piros arcától megijedve, nem mertek hozzáfogni a temetéshez. A gyülekezett akkor eloszlott, — s másnap adták meg neki az utolsó tisztességet.

A költő elfojtott indulata csak Etelke halála után után tört ki egész erejében.

S noha ismerősei, a háziak — azok, a kik akkor az ifjú pár közelében éltek, azt állítják, hogy e szenvedély, alapja nem lévén, sajátképen alig volt egyéb képzeletnél : annyi bizonyos, hogy a költő a képzelt kedves halálán érzett fájdalom súlya alatt sokat szenvedett. Holttestét ö tette be a koporsóba. Aztán kijárt a temetőkertbe s órákig elzokogott a korán elhunyt ifjú leány sírján, úgy hogy barátai már komolyan kezdték sokallani. Évekig — másfél évig gyászolta Etelkát. E gyász értelme, emlékezete van lerakva a „Cyprus lombokéba. „Cypruslombok Etelka sírján.“