Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
küzdelem nélkül legyen képes kiegyezni ? Itt is elegen akadtak — baglyok, kiknek a régi sötétséghez szokott szemét a fölidézett uj korszak napvilága bántotta : innen lön huhogás és a körmöknek csattog- i tatása. Császár Ferenc — a régi iskola megcsontosult hive, triolettek, madrigálok, ritornellek nagymestere — volt az első, ki az Írástudók közt Petőfi ellen támadt visszahatásnak, szömyüködésnek és felháborodásnak hangot kivánt adni, egy mérges bírálattal, mely az 1844. Életképek bírálati melléklapjában az Irodalmi Or 4. és 5. számában jelent meg, s a versek I. kötetét,a Helység Kalapácsát, János vitézt és a Cyp- ruslombokattárgyalta.Itt elismeri ugyan Császár Petőfiben a tehetséget, de erőteljes nyelvét és körmönfont népies kifejezéseit félreértve, káromkodásnak nevezi, miattuk a költőt betyári szilajsággal s a közízlés és erkölcs megrontásával vádolja. Nagyon föltűnő e mellett, hogy másfelől a Cypruslombokban, melyek pedig aránylag inkább az ö kedve szerint lettek volna írva, alig lát egyebet üres érzelgésnél és erőltetett pityergésnél. Az is nevezetes, hogy 1845-ig két korszakot különböztet meg Petőfi működésében: az első terjed 1842-től 1844-ig, midőn kevesebbet de „komolyabban“, „szelidebben“ és több gonddal dolgozott ; a másodikban (1844—5) pajtási túlságos magasztalások által elkapatva, nekivadult s minden művészi formát lábbal tapodva, pusztán szeszélyének nyers szózatát követte. És ez azon időszakról volt mondva, melynek a magyar népies elbeszélő költészet első fecskéje, „János vitéz“ köszönhető. — Vi- gasztalhatá a költőt Vörösmarty Ítélete, mely szerint e mü bármely irodalomnak díszére válnék. Petőfi kellőnél érzékenyebb volt a critica iránt; bírálóira — a kik, igaz, többnyire részrehajló vagy elfogult szempontokból Ítélték meg — szeretett volna tüzesöt ontani; egy-egy méltatlan bántalom miatt na- pokig epekedett sőt dühöngött — egy Ízben sárgaságba is esett; sokszor ellökte a tollat, le akart mondani az Írói pályáról s visszatérni a színészi élethez. De csakhamar ismét összeszedte magát s elhatározot- ! tan kiáltott föl: Az én utamban sok a kigyófészok : Én--------beléjök lépek !
