Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
rult körülmények között volt, hogy kosztját-száilását már régóta nem tudta fizetni, hitelét pedig igen sajátságos és nem kis mértékben elmés utón tartotta fenn. Egy paraszt-családnál lakván tudniillik, a háziaknak néha nagy rejtélyesen egy vaskos öreg könyvet mutogatott oly megjegyzéssel, hogy ö ezt a világ minden kincséért sem adná. Mikor aztán Vahot Imre meghivása követkéz- tében induló szándékát kijelentette, hiába fogadko- zott a gazdasszonya előtt, hogy tartozását legelső alkalommal becsületesen megadja: az erre semmit sem hajtott, hanem a nagy könyvet zálogképen letartóztatta s rendkívül örvendett, milyen becses szerzeményhez jutott ezáltal. Petőfi nem háborgatta ebbeli örömében s a nagy könyv tán máig is a kecskeméti civa birtokában van. Junius vége felé csakugyan fölérkezett hát a mi kóbor lantosunk Pestre. Vahot a Budapesti Visz- hang 1856-ki folyamában leirja, hogy állított be hozzá. Mindenekelőtt borzas hajjal — hajának minden szála mindétig az eget fenyegette; — aztán világos szinü, kopott kabát- és nadrágban, fehér magastetejü kalappal. — Én Petőfi Sándor vagyok, szólt inkább nyersen mint szelíden, mindenesetre pedig észrevehető önérzettel: — ön meghivása folytán feljöttem Pestre. —■ Isten hozta önt. A Pesti Divatlap hetenkint egyszer fog megjelenni s önnek nem lesz egyéb dolga, mint a sajtóhibákat kiigazitni benne; a vegyesek rovatába holmi apróságokat fordítani s minden számba egy jóizü, magyaros verset irni. Lesz-e kedve a dolog vastagabbik végéhez, a prózai munkához ? — Talán azért kérdi ön, viszonzá Petőfi fanyar mosolygással, mert színész voltam? Ne féljen ön, hordtam én már borjut is a hátamon s a glédában megszoktam a rendet és subordinatiot! — Annál jobb — fejezé be Vahot. A mondott segédi foglalkozásért ajánlok önnek: szállást, kosztot s havonkint 15 forintot, ezenkívül minden versét külön díjazom, a mi havonkint hasonlóképen felmehet 15 forintra. Meg van-e ön a föltételekkel elégedve, mondja meg őszintén! — Meg vagyok elégedve. Vahot számítása szerint a fizetés, mindent ösz- szevéve, mintegy 600 pengöforintra ment — a mi akkor annyit tett, mint most 1000. Noha Jókai azt állítja, hogy Petőfi Vahottól nem kapott többet 400
