Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

volt a társulattal s Fáncsy a Nemzeti Színház jeles tagja, ki nevét verseiből ismerte, kivitte, hogy fölléphessen vele a „Velencei kalmáréban mint—marokkói herceg.

Indulás előtt azonban ismét magához szólította Komlósy s ekkor már egészen más húrokat pengetett; nevezetesen azt kívánta, hogy Petőfi majd Kolozsvárit énekeljen is a daljátékban. Ez sehogy sem tetszett neki; nem állott reá; hanem Komlósytól eljőve s egy öt tagból álló kis társulat igazgatójával akadván össze, miután az jó fizetést, jó szerepeket Ígért, az ö pénze pedig elfogyván, tovább nem utaz hatott, ehhez szegődött.

Ez október vége felé történt.

A kis társaság az Ermelllékére tartott s Bi- ! harmegye bakatortermő mezővárosában, Diószegen, ütött tanyát.

Petőfi boldog volt, mert elsőrendű szerepeket kaphatott: Tornayt Nagy Ignác „Tisztujitás“- ában, — Warningot a „Harminc éves kártyás “-ban stb. E mellett 50 forint proportioba tették.

Diószegről Székelyhidra mentek s a nagy-fogadó ivószobájába állították föl a színpadot. Székely- hidon három hétig játszottak; akkor felbomlott az egyetértés a társulat és igazgató között, mert a tagok — közte Petőfi is — Nagy-Károlyba és Szatmárra szerettek volna menni, a mire az igazgató nem állott reá. így a kis társaság nov. 24-én széllyeloszlott, Petőfi pedig kenyér nélkül maradt. A balsors, mely négy év óta példás állandósággal környékezte, most ismét különösen érezteté vele kezének súlyát. Már az utón, mikor Pestet a nyár végén elhagyta, kezdett betegeskedni, betegsége attól kezdve folyvást növekedett, a legutóbbi hetekben Székelyhidon nem is játszhatott és annyira elgyöngült, hogy ereje visszanyerését két-három hónál előbb a legjobb esetben sem remélhette. Egész csontvázzá vált.

Ily ínséges állapottal nem volt egyéb mit tennie, mint visszatérni Debrecenbe, hol legalább mégis akadt egy pár ismerőse.

Pákhhal, ki jelenleg Debrecenben nevelöskö- dött, már előbbi rövid ottmulatása alatt megújította a soproni ismeretséget; most hát egyenesen hozzá tartott.

Egy estve, a mint ment haza Pákh, a kapu előtt egy sáros, fáradt embert látott ülni, kopott, szakadozott gubában, átázott kalappal, — kezében egy nagy vándorbottal.

Alig ismert reá. Petőfi volt. Felvitte magához.

Ott elbeszélte Petőfi, hogy a faluzásban megbe- |