Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
A Kör politikai befolyása. «Ellenőr» czimü politikai zsebkönyv. Estélyek az Ellenzéki Körben. A Radikal Kör. Vége. Az Ellenzéki Kör már inkább politikai téren fejtett ki kiváló működést. 1847-ben kivitte, bogy Nyáríj Pál lett Pestmegye alispánja és Kossuth Lajos e megye követe. 1848-ban politikai zsebkönyvet is adott ki, «Ellenőr» czim alatt, melyet Bajza József szerkesztett. Lipcsében jelent meg, mint átalában azok a művek, melyeket a czenzura szigorától féltettek. Legjelesebb publiczistáink, államférfiaink és költőink dolgozataival találkozunk benne. E zsebkönyv kibocsátásával egyrészt némi adósságait kívánta födözni a Kör, másrészt a reformeszméknek tágabb körű elterjedését elősegíteni. Ez utóbbi czél tekintetéből nem voltak csekély jelentőségűek azok az estélyek sem, melyeket a ] Kör adni szokott, és melyeknek különös érdeket kölcsönzött az, hogy a vidéki látogatók az ellenzék vezérférfiait, Magyarország legünnepeltebb költőit színről színre láthatták beszédjeiket hallhatták. A «Pesti Hírlap» egy ilyen estélyt következőleg ir le: «A termek tömve valának. Képviselve vala csaknem minden polgári osztály, csaknem minden életnem s a vendégekkel megtelt házban találkoztunk sok olyanokkal, kiket méltán tisztel az egész nemzet. Felkö;zöntések történtek komoly s elmés modorban mindazon ügyért és személyért, mikért és kikért minden becsületes magyarnak szive lángja forr. S midőn épen legjavában folytak a toasztok megeredt árjai, föl- emelkedék üléséből a Nemzeti Kör köztiszteletü másodelnöke, a költő Vörösmarty. Atalános lett a kíváncsiság, a zaj, az előretolakodás, mert Vörösmarty több jeles toaszt elmondása után egyik legszebb, még sehol meg nem jelent költeményei volt elmondandó. Egy pillanat alatt a melléktermek is a főterembe önték vendégeiket, egy másik pillanat alatt megtelt minden szék s minden kissé emeltebb hely. Ember ember mögé telepedett s tömör testté szilárdulva, feszült várakozással csüggött a vendégsereg a i költő ajkán. Nem volt semmi nesz s Vörösmarty férfias hangja megcsendült. Minden szónak, mit elmonda, megvolt súlya, hatása, mely szavalás közben gyakran nyilatkozott a hallgatóság egyes tört felkiáltásaiban s a szemek lángoló pillantásaiban. És, a mint a szavalásnak vége volt, leírhatatlan volt a zaj,