Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Egyátalán diáksága szálka volt szemükben s viseletűk majdnem üldözéssé fajult irányában; egyedül Kupis Vilmos volt az az egy, kihez minden bajában szabadon fordulhatott; de ez csak csepp volt a tengerben.

Hogy kopott ruháját ne lássák, felöltöztettük. Elmenénk a színi előadásra. Valamely lovagdarabot adtak előjátékkal. Nagy volt örömünk, mert oly hosszúra nyúlt, hogy a középcsillár is már elaludt, mire a darabnak vége lett s igy annál tovább lehetőnk együtt. Sándor ugrált, tombolt, adomázott jó kedvében, mi is boldog napokat éltünk, szabadnak tudva őt. Ellátogatott öreg Schetzel barátjához. Az is megvendégelő, mi pedig a Neuhof-féle mulatóhelyre csődültünk ki esténként s ott folyt a beszéd a katona-élet tarkaságairól minden tartózkodás nélkül.

Boldogabb embernek alig ismerém, annyival inkább, mert életének hátterét ezúttal apjával való viszály se árnyékolá többé. Szive anyjának meglátásáért égett s meg is igéré, hogy tőlünk egyenest szülei látogatására megy. Egy heti tartózkodás után vászonbutyrát hátára téve távozott, s ment a végtelenségbe. Pápán megállapodott. Ott volt nehány előbbi ismerőse s rokona Orlay. De ott se volt maradása. Hajtotta szenvedélye. Következő évben olvasám azAthe- naeumban «Borozó» czimü költeményét. Pákh is kezdett irogatni sok mindenféle ügye-baja felől Debreczenből. Dolgai rosszra fordultak. Vigasztalót nem hallhattam sorsáról s nem is láttam, mig Pesten, mint pönögei Kis Pál kopottan, ólmos botjával be nem állított, hozván magával egy tekercs költeményt, Vörösmarty, Bajza itélőszéke elé. Azonban ezen érdekes találkozásról más alkalommal.

Dr. Sass István.