Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Pozsonyból Sopron felé intézte lépteit, hol Or- laival vélt találkozhatni; de nem találkozhatott, mert ez már akkorPápán tanul;hanem azért egykori ismerősei a collegiumban szívesen fogadták s N. F. theolo- gus az ö folmelegitése végett fasciculusaival fütötte be kis vaskályháját, Kápli Lajos pedig a Maurer vendéglőben 1 frt 6 krajcárig rugó vacsorát fizetett hármuk számára. — Pápán Orlait csakugyan fölkereste : onnan Pestnek, szüleihez ment a vándor költő s magát kipihenve és övéinek társaságában nehány napot töltve Selmecre járt iskolai-bizonyitványát kivenni, noha eredmény nélkül; aztán ismét visszatért szüleihez. Ezek örültek, hogy fiók a bornyutól megszabadult, de azon meggyőződésben, hogy valamely komoly pályára az eddigiek után csakugyan nincs hivatása — mert nem ismerték; a kikhez legközelebb állott, azok legkevésbbé: — erőnek erejével azt akarták, hogy mészáros legyen. „Én és mesterember!“ kiált föl Petőfi egész indignatioval, később, — 1842, jul. 7-n, Pápán kelt levelében.

Szüleinek ebbeli szándokára nagy befolyást gyakorolt az a körülmény is, hogy végső elszegényedésük miatt tanulásában anyagilag bármi kevéssé is támogatni képtelenek voltak.

Lehet gondolni, hogy a mi Sándorunk, serkenő önérzetében távolról sem lön hajlandó a mészárosság tervébe beleegyezni, hanem jobb időket várva, két hónapig (1841 május-és júniusában) apja házánál maradt; júliusban Pestre ment szélyelnézni ha valami kilátás jelentkeznék, de itt semmi kedvező szél nem fútt, nem is lengedezett. Hosszába fogta hát az országutat s Fürednél átkelve a Balatonon, Somogyon — Veszpi’émen keresztül Tolnamegye Ozora nevű helységébe jutott, hol Sepsy Károly igazgatása alatt hat tagból álló szinésztársulat működött — vagy mint Petőfi sokkal találóbban mondja : d e g á 11. Sepsy irodalmi műveltséggel biró ember volt s később, 1846 és 7 körül az előkelőbb vidéki színészek és igazgatók közé tartozott, megutazta Olaszországot s irt pár rémdrámát, melyeket ki is nyomtattatott. (A forradalom után gyászos vége lett: szülővárosában, Szatmárt, föbelötte magát.) Hanem ekkor még fiatal ember s kezdő szinigazgató volt, a miért társasága épen nem tartozott a legjobbak közé. Akármint lett legyen is, elég az hozzá, hogy Petőfi azonnal barátságot kötött velők és a társulatba beszegődött. „Le-