Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

ifjútól, hogy a filozófiai kurzust elvégezte légyen. Petőfi pedig, mikor Selmeczet ott hagyta, a poétika klasszisban tanult. Ebből az osztályból pedig sem ma, sem akkor mérnökké senki nem lehetett.

De Petőfi magasra törekvő lelke előtt nem is ez a czél lebegett. Neki ideálja volt Kisfaludy Károly. 0 ez ideálkép után törekedett, és mert Kisfaludy katona volt: azért lett ő is katonává. 0 tehát öntudatosan, ezen ezélt tartva szem előtt, hagyta el Selmeczet. Nem mintha ő ott valami diákos csint követett volna el, hiszen: «Diligenter frequentálta iskoláit egykoron», — hogy (isecundáha pónálta» volna valamelyik professzora — azt csak a licentia poetica Íratta vele.

Beállhatott volna ő Selmeczen is katonának, de unokatestvérbátyjálioz, Salkovics Péter mérnök úrhoz azért jött Ostfi-Asszonyfára, — mely nem Sopron-, de Yasmegyében, a szép nőiről hires Kemenesalján van, — mert ezen atyjafia előtt kívánta kitárni lelkét. Atyjának, — kinek egy hajszála sem hullott ki a tudományokén híjába mondta volna el lelke vágyait. Bizonynyal nem értette volna meg fia lelkének rajongását. Még Salkovicsék is gunynyal és bo- szankodva fogadták exczentrikus elhatározását. De nem az az ember volt Petőfi, a kit útjáról szánalom, gúny, vagy pirongató szó letántorit- hatott volna.

Bement hát Sopronba; nem hogy ott a tanulók közé fölvétesse magát — hiszen ha ez lett volna czélja, nem jött volna el Selmeczről bizonyítvány nélkül, — hanem hogy ott kato- í nává legyen.

Csoda, hogy bevették. Olyan vézna, sápadt alak volt, a kiről a közmondás azt tartja: mintha sóslevet sem evett volna. És ott a közlegénységig felvivé.

Élete forduló pontját az a Horatius képezte, melyet egy pár füzet Ossiánnal a csákójába gyömöszölt, s melyet montur-vizitáló ka- J pitánya észrevett. Ez a jólelkü kapitány — sajnálom, hogy nevét nem tudom — pártfogásába vette. Szupervizi'áczióra ajánlotta, és mint gyönge testszervezetűt — bakanyelven kiszwpe- ráltatta.

Ekkor ment Petőfi bátyjához, Salkovics Péterhez Ostfi-Asszonyfára, ki akkor Vasmegye leghirnevesebb mérnöke volt, és 7—8 gyakornokkal dolgozott. És bár magának is volt háza, de ennyi ifjú úrral kis helyen meg nem férhetvén, Kisfaludy Sámuelnek a falu végén álló kastélyát bérelte ki. Ebben a házban kapott Sándor is, az exbaka, egy kis szobát: biz az