Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
A Petőfi-társaság közülése. Nyclczadik évi közülését tartotta e lió 6-án a Petőfi-társaság az akadémia dísztermében. A tárgyak sorozata vonzó volt, a közönség nagy számmal jelent meg, és érdekkel kísérte végig az ülés folyását, melyben a legnagyobb érdeklődést Jókai költötte, kit nemcsak olvasni, hanem mint felolvasót hallani is élvezet. Komócsy -József alelnök tartotta a megnyitó beszédet, hódolva Petőfi emlékének, melynek e társaság is egyik kifejezője. Szarta Tamás teijeszté elő a titkári jelentést, mely bevezetésül a szépirodalom ápolásának szükségét emelte ki, a mit a társaság a vidéken rendezett felolvasó ülésekkel is elősegíteni kíván. Kikelt az izlésrontó, selejtes irodalmi vállalkozások ellen is, melyek titokban tenyésznek és sok helyen kiszorítják a tisztességes irodalmi termékeket. Ezek ellen is hatni akar a társaság szépirodalmi művek kiadásával. így adta ki Reviczky Gyula «Ifjúságom» czimtí költemény füzérét s Bodon József «Az életből» czimü elbeszéléseit. Pár nap múlva ismét jelenik meg két kötet: «A vármegye szava» Kvassay Ede regénye s a «Természet után» gróf Teleki Sándor rajzai. Ezekkel együtt 35 kötetre megy a már kiadott kötetek száma. A múlt évben a társulati vagyon 900 írttal gyarapodott; ehhez Pozsofcy városa ötszáz forinttal, négy uj alapitó pedig száz-száz írttal járult. A titkári jelentés vége kegyelettel emlékezett meg Petőfi buzgó német fordítója : Fest Imre elhunytéról, s bejelenté és üdvözölte az ujonan választott tagokat: Dóczi Lajost és Jakab Ödönt, valamint a már elébb tiszteleti taggá emelt Frankenburg Adolfot. A felolvasások sorát Bercsényi Béla kezdte meg, Beniczkyné Bajza Lenke «Az első vihar» czimü sikerült elbeszélésével. A szerző maga is jelen volt, s a közönség tapsaira föl kellett állnia. A költői fölfogással irt elbeszélés egy fiatal leányról szól, kit boldogsága előtt egy tengeri vihar temet el. — Tolnai Lajos tanulmányát: «Báró Eötvös József mint regényíró* Komócsy olvasta föl. Csak töredékét hallottuk ezúttal egy nagyobb dolgozatnak, s ebben azzal a kérdéssel foglalkozik Tolnai, hogy Eötvös irodalmi hatása mért nem volt nagyobb, mért nem támadt fényes sikerei daczára utána egész iskola, és irány. Részben a kritikáknak tulajdonítja ezt, melyek Eötvöst nem méltatták úgy, mint kellett volna. Másrészt pedig Eötvöst sokkal magasabbra ragadta költői lelkülete, hogysem szavát jól meghallhattuk volna. Tanításai, intései, óvásai, nyugtalan, izgatott vigasztalásai Tolnai szerint olyasformák, mint egv
