Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

Petőfi nagyon örvendett ennek a naiv és önkénytelen megtiszteltetésnek s azután is gyakran említette, hogy kevés hódítása van a mire irodalmi életéből inkább oka. volna büszkélkednie, mint erre. Most sem hányta szemére ennek a becsületes embernek, hogy hajdanában, ha az őrségen elfeledett szuronyt tűzni a puskára, hanem a helyett olvasott : hányszor nyakon fogta és vitte rapportra a kapitányhoz. Ha a kapitány olyan jó ember nem lett volna, sokszor megjárta volna Sándor az ebek har- mincadját.

Bregenzböl régi barátját Szeberényit leveleivel idönkint folyvást fölkereste s helyzetéveli elégületlen- j ségét nem-egyszer leplezetlenül nyilvánította. Többek közt azt is ismételve említette ,hogy Helvéciába a szabadság és függetlenség hazájába szeretne átalszökni. Ebbéli tervét tán ki is vitte volna, ha időközben egy emelkedett gondolkodás ú katona-orvossal közelebbi ismeretségbe nem lép és attól biztatást nem nyer hogy a rá nézve már csaknem elviselhetlen teherré vált katonai szolgálattól, mihelyt lehet megszabadítja.

r

Epen ideje is volt már, mert a sok sanyaruság egészségét teljesen megrongálta, úgy hogy kórházba került, hol egyedüli enyhületet a költészetben és azon derék orvos jóindulatában lelt, ki betegsége alatt könyvekkel tartotta s a mint foltámbáskodott, eleresztetését csakugyan ki is eszközölte.

Ez 1841 tavaszán történt.

Petőfi búcsút vett a katonaságtól, a „sületlen és sótlan kenyér“ sanyarú emlékén kívül szivében egy jó barát képét hozva magával, — „a minőt az isten többé soh’sem ád.u Erről szólanak „K. Vilmoshoz“ és „Katona barátomhoz“ címzett versei, — a költő első korszakából csaknem a legszebb darabok, melyeknek főleg elsejében Petőfi dúsgazdag érzése, szokatlan ereje és plasticus rajza már szemmellátha- tólag mutatkozik. Annak, a ki „naponkint négy krajcár dij“ mellett híven felezé vele a nyomornak végső falat kenyerét: neve K u p p i s Vilmos volt; igazi jó barát — talán egyetlen; de ha nem is, bizonyo san legjobb a jók között, mert a többiek, a kik később jöttek, nagyobbrészt csak lángelméjének vagy dicsőségének sugaraiban akartak osztozni; ez öt magát, magában szerette, remény és tartalékgondolat nélkül.