Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
«Petőfi élete és müvei« Tischer Sándornak ezen czim alatti müvét, szabad korszakalkotónak neveznem a honi irodalom történetében. Petőfinél, épen úgy, mint Byronnál, Heinénél, sőt Puskinnál is, nem lehet külön választani a költőt az embertől: csak együtt lehet megérteni mind a kettőt. A mit Petőfi, mint költő, megálmodott: azt mint ember, végig is élte. Jóslatokat mondott s azokat megvalósítani törekedett. Dicsőségről, szerelemről, szabadságról énekelt és erős lélekkel, mind azt ki is vívta: hős halálról ábrándozott, s addig járt utána, mig megtalálta. Egész szívvel tudott szeretni, hölgyet, hazát, jó barátot. A kit egyszer a szivébe fogadott, azzal megosztotta mindenét, még a dicsőséget is. Hanem gyűlölni is épen olyan egész szívvel tudott, s a hogy szerelmében nem, úgy gyűlöletében sem ismert elérhetetlent. A magyar irodalomban egy egész uj világot teremtett meg, mely kezdetben meglepett, aztán diadalmaskodott, végre eltakarta a régit. A magyar nép- költészetet juttatá aesthetikai tökélyre. A magyar költészet nemcsak kifejezéseiben, de humorában, borongásában, képleteiben is sajátszerű önalkotta jelleggel bir. Ez támadt fel Petőfi költeményeiben. Csak huszonhat éves volt. mikor meteorfutását bevégezte; de a tüzes ut, melyet az égre rajzolt, még most is ott van. E csodaszerű költői élet rajzát találjuk fel e kitűnő munkában, mely gondosan összegyűjté mindazon apró részleteket, melyek Petőfi szellem alakját egészszé tömörítik, költészetét kimagyarázzák: helyesen ítélve meg annak egyes fázisait, fordulatait; s mindenütt feltalálva a költőben az annyiszor változó, mégis összetartozó egyedet: a fiút, a szeretőt, az apát, a jóbarátot, a prófétát, a nép fiát, a szabadság hősét, a boldog embert, a könnyelmű czimborát, a hü férjet; és annyi végleteit az emberi kedélynek, elkezdve a bolió fiun, a ki a földön ülve kavicsokkal játszik, az égvivó titánig, a ki csillagokat szór alá az égből. Negyven éve már,, hogy az utolsó accord elhangzott a lantjáról. És még egyre hangzik az. Alakja mentül távolabb tűnik, annál magasabbnak látszik. A jelen mű úgy mutatja be Petőfit, a milyen valóban volt, a milyennek én ismertem. Szerzője az irodalombarátok hálájára érdemes, mind hazánkban, mind a külföldön. Budapest, 1888. Jókai Mór.
