Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz

EGY JÓ BARÁT JELLEMRAJZA PETŐFIRŐL.

(Tüllmann Ignácz két levele és Petőfi levélkéje).

Petőfi Sándor 1845 ápril 2-ikán, mikor Ke- rényi meghívására Eperjesre és felvidéki kőrútjára indult, már híres ember volt.

Sok hányattatás után 1844 tavaszán Debre- czenből Pestre kerülvén, itt Vörösmarty ajánlására Yahot Imre maga mellé vette segédszerkesztőnek a júliusban megindult «Pesti Diyat- lap»-hoz, a mivel biztos írói állásba jutott. Őszi vásárra a «Nemzeti kör» kiadásában megjelent első verskötete s ugyanakkor külön a «Helység kalapácsa»; 1845 elején adta ki a «János Vitéz »-t, márcziusban Csapó Etelka emlékének szentelt 154 versét: a «Czipruslombok»-at se művei országos költői nevet szereztek neki.

Felvidéki útján, melynek oly sok gyönyörű költeményt köszönhetünk, szélesebb látókört, sok új benyomást és sok új barátot, tisztelőt nyert, a kik lelkesedéssel ünnepelték az egész felvidéki intelligencziával együtt. Ez a körút valóságos diadalút volt s csaknem három hónapig : április elsejétől junius végéig tartott. Eperjesen Kerényinél, Késmárkon Hunfalvi Pálnál s Iglón Pákli Albert szüleinél felejthetetlen napokat töltött a nagy költő. Iglóról május 24-én indult visszafelé s Rozsnyón és Rimaszombaton át, a hol Gömörmegye táblabirájává választották és föl is eskették, Kubinyi Rudolfhoz ment Yárgedére, onnan Steller barátjához Losonczra s Balassa-Gyarmatot és Yáczot érintve, junius 24-én érkezett vissza Pestre. Júliusban aztán az «Életképek»-ben irta le útját. («Úti jegyzetek»).

Legtovább Eperjesen, kőrútjának első állomásán tartózkodott Petőfi. Négy hetet töltött itt Kerónyi Frigyesnél, április 5-töl május 1-ig. Itt érte az első nyilvános megtiszteltetés, a midőn az evangélikus kollégium ifjúsága fáklyászenét adott neki, s itt barátkozott össze Tompa Mihálylyal, a ki akkor a Pécliy-fiuk mellett ne- velősködött. E barátkozásnak maradandó emléke a három poéta költői versenye. («Az erdei lak»).