Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 6-os doboz
Természetesen a fekete, mint más népeknél s mint a közönséges életben, a népdalban is szintén gyászos szin. «Gyászt visel a holló, fekete tollával.» Fekete gyászt visel a párjától elszakadt szerető. A kedves fajtája fekete gyász, de ő maga aranykalász, és így tovább ... Világos ezek után, hogy fekete és sárga együtt az ősmagyar felfogás szerint, a legfokozottabb gyász kifejezése. Tudjuk, hogy a nép átveszi az irodalom költői termését válogatás nélkül, t. i. jót, roszat vegyesen. Nézzük, hogyan bánik a nép legnagyobb költőinkkel, a mikor költészetükből valamit kölcsön vesz. Országosan ismeretes Petőfinek ez a kis dala: «Juhász legény, szegény juhász legény! Tele pénzzel ez a kövér erszény». A nép ezt így dalolja: «Tele pénzzel itt van ez az erszény». Tehát elhagyják a tele erszény «kövér» jelzőjét. Miért hagyják el? Nyilván azért, mert a «kövér» jelző, erszényről mondva, nem népies kép. A népnek tehát még Petőfi sem elég népies. Korrigál rajta, egyszerűbbé, érthetőbbé teszi. Még nevezetesebb, a mit a második versszakban észlelünk: «S id’ adnák a világot rádásnak : Szeretőmet még sem adnám másnak!» Ezt már nem csak a nép, hanem utána az egész művelt osztály is (természetesen nem tudva, hogy eltér Petőfitől) így énekli: «Sa világot adnák ráadásnak : Szeretőmet még sem adnám másnak!» Látni való, hogy míg az előbbi esetben a nép rontott Petőfi szövegén, mert egy költői jelzőjétől fosztotta meg, ezúttal javított rajta, csekély szórendi változtatással ismét egyszerűbbé, keresetlenebbé, könnyebbé tette a szöveget. A változtatás abból a czélból történt, hogy az egymásnak megfelelő két sorban a párosság teljesebb legyen : A világot adnák ráadásnak Szeretőmet még sem adnám másnak. És ez a népköltési folyamat észrevétlenül átcsapott a nép köréből a műveltek körébe, tovább hódított, általános nemzeti érvényre tett szert. Vagyis ugyazon törvény, mely a népdal felett uralkodik, még bennünk is él és hat. Azért fo
