Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

dolga után látott. Mikor igy elmélyedve egy vagy más foglalkozás mellett padjában üldögélt, szokásaként fejét ide-oda hajtogatá s orrán át egyet-egyet szippantott. Ha valaki ezen helytelenségét boszantás végett utánozta, haragra gyu- ladt, legtöbbször egy szót sem szólt, hanem azzal aztán végképen szakított.

Egyszer Pákh kíséretében, a budai hegyek közt, hol az egy családnál nyaralt, fölkerestem a kis fiát, miután anyját férjhez menetele óta nem bírtam meglátogatni. Az a kérdés jött köztünk szóba, vájjon hasonlit-e, s mennyiben a gyermek apjához?— Nem láttam rajta apja vonásait, azonban, csodálatos, beszéd közben ama helytelenség, hogy orrczimpáját a megfelelő szájszöglettel együtt hirtelen föl-fölemelé s egyet szippantott, rajta szintén észrevehető volt. No ezt Petőfitől öröklé, mondám a mellettem állóPákh- nak. Ha csak ezt - feleié humorral — úgy az nem is sok! — Ez volt első s utolsó találkozásom korán elhunyt fiával.

Azon időben, midőn Petőfi Lőrinczre került, apja még jó módban lehetett, mert a helyi körülményekhez képest egyik legjobb helyre adta őt gondozás és ellátás végett, t. i. a község derék jegyzője, Hittig A.-hoz. E ház a község derekának nyugati oldalán van, mely ma már nem jegyzői lak ugyan, hanem mindenki által ismeretes, s hiszem lesz idő s alkalom a dicsőült lakó és tanuló helyének megjelölésére, s annyival inkább, mert, mint mondám, itt vetette meg la- tinságának s igy klasszikái miveltségének alapját, azon tanár alatt, ki később élte fogytáig a soproni felsőbb iskolában a latin irodalom tanára volt; s itt, lakóházában lobbant gyermeki ártatlanságban szive legelőször szerelemre azon gyermek iránt, kit költő korában megénekelt.

Hogy szeretett szülőinek gondozását s legfőkép imádott anyjának mindenre kiterjedő jóságos figyelmét már ekkor ide magával hozá, mutatta ruházatának rendessége s választékossága a hétköznap, ünnep s évszakokhoz alkalmazva. Mintha ma is látnám kék szátengló, test