Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

Harangok zúgása jelezte az ünnepély kezdetét, de az ágyulövések — nehogy a Gyulafehérvárt ostromló sereg zavarba hozassék — Bem rendeletére elmaradtak. Boér Antal, az országos küldöttség vezetője, lelkes beszéddel tűzte fel Bem mellére az érdemrendet, míg az okmány hozója, Németh János ezredes igy szólt: „Én nem vagyok szónok, de ha az volnék, sem tudnék most beszélni.“ S ezzel lehajlott és fölemelvén Bemnek a csatában nem rég megcsonkult kezét, megcsókolta. Sirni kellett az embernek e jelenetnél, ezt irta erről Petőfi egy levelében.

Ez érdemrendet magával vitte Bem Törökországba, s midőn 1850-ben Aleppoban meghalt, a török kormány Kossuthnak küldte vissza a drága ereklyét, ki azt a czeglédi küldöttségnek is megmutatta s mostanáig őrizte.

Az érdemrend, mely nehány napig Budapesten közszemlére volt kiállitva, — mint képünkön is látható, — nyolcz hegyű csillag alakú, ezüst, apróra finomul kidolgozott munka. A közepéből, mely egyenes sima ezüst lap, és kettős, t. i. egy külső ezüst és egy belső, arany babérkoszorú övei közt a hármas halmon kettős kereszttel van díszítve, — sugárszerü kifutások alakjában képződnek a csillag hegyei. Egy-egy csillaghegy igen domború sugárból áll, melyek mindegyike ismét külön van kimetszve, és csupán likacsolva, mi a csillagnak folytonos fényt kölcsönöz. A csinos munkát állítólag Laky, akkor debreczeni ezüstmüves készítette. Kossuth egy kicsiny, négyszögü papirosra 17 apró sorban megírta a rendjel rövid magyarázatát, történetét és rendeltetését. A kis papirt a csillag középső lapjának hátához, melynek nagyságához képest mérte ki — maga helyezte és úgy tette az egészet az egyszerű fekete, 8 szögű, szintén fekete bársonynyal bélelt tokba. A sorok, miket irt, igy hangzanak :

„Az 1848—49-ki magyar katonai érdemrend nagy keresztjének azon csillagjelvénye, melyet Bem tábornok Nagy-Szeben bevétele alkalmából kapott s holtiglan viselt. Ezt a hős tábornok halála után a török kormány alólirott- nak, mint a rend volt nagymesterének vissza- küldötte, ki azt a Cserey Jánosné asszonyság által alapított „Háromszéki múzeumnak“ ajándékozza. Kossuth Lajos m. p. Collegno (al Ba- raccone) Olaszország. Január 27. 1877.“