Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
PETŐFI 1845-BEN. Feleki Miklósnál jobb szinigazgatót kívánni sem lehetett. Örökké vidám, tagjaihoz szelíd, bizalmas volt, s ezek annyira szerették, hogy csaknem az egész társulat nála tölté minden szabad idejét. Mindamellett, habár egyátalában nem volt «zsarnok», az akkor még fiatal ember Feleki, föl tudta tartani tekintélyét, s hogy ha olykor némi súrlódások vagy összekoczczanások merültek föl, azokat erélyesen el tudta intézni, kiegyenlíted, s a rendet és békességet fön- tartani. Nyolcz évi szini pályám alatt Feleki társulatánál éltem a legszebb napokat. A ki egyszer társulatához ment, nem egyhamar hagyta el, nem vágyódott máshova, talán én voltam az egyetlen, a ki mindössze hét hónapot töltöttem nála. De a színész, a mig fiatal, nyugtalan, mindig jobbat-jobbat keres, s rendesen csalódik. Nem is váltam volna el Felekitől, ha arra egy félreértés nem ad okot. Volt e társulatnál egy hü pajtásom is, Miklósi Iván, szintén fiatal színész, a ki pár hóval azelőtt jött ki Erdélyből s nagy Magyar- országon csak Máramaros-Szigetet, Nagy- és Felső-Bányát s Szatmárt látta, Budapestet tehát még soha. Miklósi Iván leghőbb vágya volt Magyar- ország fővárosát, s abban a nemzeti színház előadásait láthatni. Egyre arról ábrándozott, alig várta az időt, hogy oda utazhasson, a hol neki, úgymond, felséges dolga lesz édesanyja unokavérénél, az ünnepelt nagy színművésznél, Lend- vay Mártonnál; s engem egyre unszolt, hogy induljunk hát mihamarább Budapestre. Az ut Szatmárról Budapestre 1845-ben igen nagy volt, de nekünk lehetségessé vált, mert Felekinél szép összeg pénzt kerestünk, a melyet én gondosan eltettem, mig ellenben Miklósi könnyelmű pajtásom, mielőtt elindultunk volna, pénzét nagyobbrészt elfecsérelvén, útközben azzal biztatott, hogy költségem dúsan lesz kárpótolva Pesten, nagybátyja Lendvay lukullusi vendégszeretete által. Az igazhivő zarándok, ha Mekkába érkezik, előbb megmosdik,azután a nagy kábához siet;