Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
ki, a hova a harczvágyó s a hazát védni óhajtó ifjak és férfiak siettek, mindannyian a műveltebb osztályból valók. A kiknek neveire ez epizód elbeszélője (Potemkin Alfotíz) 34 év múlva vissza tud emlékezni, a következők : Degré Alajos, a jeles iró, Meszéna Ferencz, esztergomi városkapitány, Nagy József, pestvárosi hivatalnok, egykori kecskeméti biró fia, Mészáros Péter, akkori hivatalnok a kultusz-miniszteriumban, később a m. tud. akadémia tisztviselője, Tóth Gáspár, szabómester, pesti háziúr és 1848/9-ki ország- gyűlési képviselő, Nagy Gábor (később Takács Ádám színész), Király István, r. k. áldozár, később sz.-fehérvári tanár, Pilisy József ügyvéd, Debreczeni János ügyvéd, Gömbös ügyvéd. Pazar ügyvéd, Horváth Gusztáv, később pestmegyei árvaszéki hivatalnok, Steinacker. Sánta, volt kir. testőr neveztetett ki e csapat első századosául, a ki később honvédezred ességig emelkedett; Dreher és Bátori, mint volt cs. kir. katonatisztek, szintén századosokká neveztettek ki. A csapatnak a magyar alkotmányra leendő fölesketésével az ünnepelt ifjú iró, Vasvári Pál volt megbízva, ki e tisztének teljesítése után egy már őszbevegyült férfiút vezetett elé s azt lelkes szónoklattal a pesti önkénytes szabad csapat zászlótartójául ajánlotta. Az ajánlott igen rokonszenves alak volt, s a nagy ezüstgombos dolmány, magyar nadrág, hosszuszáru csizma és pörge kalap viselet még érdekesebbé tette. Vasvári rövid beszédben, de meleg szavakkal adta elő, hogy a nemzeti lobogó, e szent jelvény hivebb kezekre nem lehet bízva, mint hazánk jelenkori egyik legnagyobb és legnépszerűbb költője, Petőfi édes atyjáéra. A mint Petőfi neve a Vasvári ajkairól elhangzott, eget verdeső éljen-rivalgás tört ki minden ajakról, szűnni nem akarva; a csapat zászlója egy perez alatt a nagy költő atyja kezében termett, száz meg száz kar nyúlt felé, mindenki kezet akart szorítani a tisztes öreggel, a lelkes honfival, s szívélyesen üdvözlé. Petőfi atyja mélyen meg volt hatva e nagy kitüntetés által, szemeiből a köny, az öröm könye csordult ki, s alig talált szavakat e váratlan megtiszteltetésért, s nem győzte viszonozni az ezernyi kézszoritást és üdvözletét.
