Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

csaknem kivétel nélkül magyarok. Költőink közül Petőfivel és Jókaival foglalkozott legtöbbet. Petőfi fordításai kilencz kötetből állanak, Jókai müveiből regényeket, novella-gyűjteményeket fordított. Külön-kiilön kötetekben ismertette a magyar népdalokat, Vörösmartyt, Aranyt, Lisz- nyait, Jósikát; 1851-ben pedig a magyar költészet nagy gyűjteményét adta ki német nyelven.

A hírlapokban, folyóiratokban száz meg száz külföldi czikk jelent meg tőle a magyar irodalomról és magyarországi viszonyokról, s az úgynevezett «Conservations Lexikonok«-ban a magyar tárgyú czikkek jó része ő tőle való. Magyarul is több czikket irt, mióta haza jött.

Valódi lelkesedés vezette a magyar irodalom megismertetésében, de nem birva minden eszközt, tévedései, tökéletlenségei emlékezetesek maradtak máig. Ezek jellemzésére ismeretes Pákh Albertnek az a tréfás mondása, hogy Arany «Toldi estéjé»-t Kertbeny igy fordította : '«Soirée beim Herrn Bchedel» (Toldy . Ferencz).

Sokat utazván, számos franezia, német, angol kitűnőséggel állt személyes összeköttetésben és levelezésben. Jól ismerte Lenaut, Becket, Sand George-ot, az angol John Bowring-ot s mindegyikről tudott sok érdekest beszélni és Írni. Mint Petőfi-forditó nem az első volt, (Dux Adolf, Dudumi és többen megelőzték már a negyvenes években), de senki nála többet nem fordított le Petőfiből.

Már évek óta betegeskedett, s e nagy testalkatú, csontos alak magán viselte egy nehéz élet súlyát. Beszélgetni nagyon szeretett. Egyszerre három-négy nyelvet is használt. Nem titkolta, hogy sok keserűséggel van eltelve.

Szobája a legfurcsább benyomást tette a látogatóra. A legszükségesebb bútorokon kívül csupa könyv, Írás és hírlap, a legtarkább rendetlenségben. A falakon nehány családi képen kívül számtalan fénykép, többnyire az azokat ábrázolók ajándéka. Vannak ezek közt uralkodó fejedelmek, tudósok, művészek, hires és ismeretlen emberek százával. Kos'suthtól, Deák Fe-- rencztől, Jókaitól egy-egy levél, keretben, szintén a falon függött.

A szélhüdés, mely most már másodszor érte, csak nehány napra szegezte oda a kórágyra. Hirtelenében a Bókus-kórházba szállították, onnan pedig az egyetemi belgyógyászati intézetbe, hol e hó 23-án hunyt el. Temetéséről az irói segélyegylet gondoskodott, miután senkije sem volt.

A végtisztessegre sokan gyűltek össze a koporsó körül, melyre koszorút helyeztek el: a Petőfi-társaság, a magyar könyvkereskedők «egy-