Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
Életünk vidor, mosolygó, Szép halálunk, Ha riadtán trombitának Harczra szállunk. Itt a markunk, csapj belé, jer Katonának, Szép szolgálni a királynak És hazának!» S űzi ének, táncz Kuruttyó Nagy bánatját. A garadra önt néhányszor, S — parolát ád. III. Zajos órák mámora Hogyha széjellebben, Dúl a régi fájdalom Annál dühösebben. Nyugszik a táncz, hallgat a víg zeneszó, És buvában újra sorvad Kuruttyó. Tarka, foltos fegyvere Bajt virít a rozsda, S fényesítni oly nehéz Az istenátkozta. «Hejh, jobb volna most koholni vasszeget, Vagy heverve nyújtózkodni zug megett!» Nézd, Kuruttyó, nézd ki jő Látogatni téged ? Isten engem, oly alak, Mint a feleséged. 0 az, ő ! az ártatlan férj hagyta nő, Karján mosolyg nyájas barna csecsemő. «Ez Kuruttyó-ivadék!» Mond a kisded apja, És a rajkót és a nőt Kebelére kapja, S vége nélkül, hossza nélkül pityereg, Jókat kaczag rajt a víg ujonczsereg. (Pápa, 1841. márcz. 10.) Petőfi.
