Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

nekünk magyaroknak szokatlan folytonos német páthosz — mely a «Tetemre hívás» bevezető s pusztán elbeszélő strófáját is kiáltva mondja, stb. Le- winszky kétségkívül elsőrendű jellemábrázoló, s a mellett kiválóan értelmes szavaló szinész is, a ki siket, de jól iskolázott hangjával nem csak jól tud gazdálkodni, de hangulatot is képes fölidézni annak árnyalásával és erejével. Ámde szinész ; s itt újra bebizonyul a régi igazság, hogy a művészetek határait összezavarni soha sem lehet büntetlenül; hiába hirdették ezt már a régiek (s akkor, a műfajok is élesen lévén megkülönböztetve, kevesebb vétség is volt e részben), hiába irta Lessing «Laokoon» ját a művészetnek határairól; újra meg újra megkísérlik az emberek. A zenész a színek hatását igyekszik előidézni.; a festő szobrász akar lenni; hiú törekvés. A szavaló meg szinész akar lenni, vagyis előadás helyett el akarja játszani a költeményt. Nem megy. S azért nem megy pedig, mert egyik művészet sohasem bir a másiknak eszközeivel. A zenének nincs kosztümje. Ha Lear fölteszi nagy szakállát, felölti bíborát, vagy kijő tépett ruhában, tépett hajakkal, botjára támaszkodva, elhiszszük, hogy ő Lear. De Lewinszkynek frakkban, fehér nyakkendővel, borotvált arczczal s előtte kotta-támlával, melyen a versek kéziratai fekiisznek: nem hiszszük el, hogy meg akar repedni a szive a Petőfi szülei halálán, vagy beleőrül az Abigél bajába. Ne is igyekezzék azt elhitetni velünk. Elégedjék meg a szavaló feladatával: magyarázni, érthetővé tenni a költőt minden izében s előidézni dala hangulatát. Le- winszky, a szinész, többre vágy s azért igazában csak a drámai hangú költemények és részletek sikerültek neki, mint a «Tetemre hívás», a «Vadász bosszúja» Zichytől, az «Ágota kisasszony» egyes drámai részletei, Petőfitől pedig a «Füstbe ment terv», «Egy estéin otthon», «Valahogy», «Fölszedtem sátorfám» s végül a «Csatadal», melyet bezá- róul, mint igazi Tyrteus mondott el. Oly költeményeket, mint a Gyulaiéi mindakettő, a Szászé, s Petőfinek a tisztán lyrai hangú dalai, jóformán elejtette; ilyenkor a taps csak az udvariasság kifejezése volt. Egészben véve, ismételjük, Lewinszky vállalkozása elismerést s halát érdemel. Itt, Budapesten, a vigadó termében is volt nem egy, a ki Lewinszkytől hallja, először Petőfit és Aranyt; jó, ha figyelmeztetve rá, majd az eredetit is fölkeresi. De a nagy Németországon a legnagyobb magyar lyrikussal művészi körutat tenni: valóban Hálás föladat. Örülünk hogy oly jeles művész vállalkozott rá mint Lewinszky és kívánunk sikert vállalatához.