Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
„Szibériában összekaparják a homokot a bögre körül. A homok olyan forró, hogy a bögrében fölforralja a paszulyt.“ „Együtt mentünk ki Petőfi úrral, egy ólombányába kerültünk, de ő csak másfél évig volt munkás, aztán felügyelő lett (muszka hivatalnok ! akit kancsukával ütnek!) s én három évig voltam a ruhatisztogatója. (Azt a ruháját tisztogatta, a mibe P. a bányába járt? Nem rósz!) Aztán én katona lettem, harczoltam a görögök ellen. De aztán megint visszakerültem ugyanabba az ólombányába, hol Petőfi úrral ez év január 3-án beszéltem.“ „A Dunán fölfelé utaztunk három napig s eljutottunk Glóczba. (Nem Linczbe?) Ott kitettek bennünket a partra s egynapi járóföld után eljutottunk Pétervárra, az ólombányába.“ „A muszka tisztek magyarul beszéltek velünk. Muszka nyelven az „indulj — holcz, a „megállj!“ — polcz, — az „előre“ — foveez!“ „Pétervárról elvittek bennünket Amerikába. Onnan Yelenczébe, onnan Bécsen át hazajöttünk — én magam Alsó-Szóvátra.“ „Szent Kleofás, és ezt önök mind készpénznek vették ! El tudták hinni! Oh boldog egy- ügyüség! Irigyelném önöket, ha nem szánnám.“ így szólt az ón higgadt itéletü urambá- tyám, elővette Petőfit, — a kit nem vittek a muszkák Szibériába, — s kissé lapozva benne, mondá: „No most tanuljunk egy kis Manasszes- geografiát.“ És azzal el kezdé olvasni: Tatárország hegyes-völgyes tartománya Messziről nézett a seregnek utána, Mert jól bent vala már Taliánországban Bozmarinfa-erdők sötét árnyékában. Itt semmi különös nem történt népünkkel, Csakhogy küzködnie kellett a hideggel, Mert Taliánországban örökös tél vagyon, Mentek katonáink csupa havon, fagyon. Ekképen jutottak át Legyelországba Lengyelek földéről pedig Indiába, Francziaország és India határos, De köztük az nem nagyon mulatságos. - India közepén még csak dombok vannak, De aztán a dombok mindig magasabbak, S mikor a két ország határát elérik Már akkor a hegyek fölnyulnak az égig.
