Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

lengyel szaliadságharcz után. Petőfiről azonban nem hallott, s ottlétének hirét koholmánynak tartja, mert a szibériai foglyok nyolcz-tiz mér- földnyi távolságban is meglátogathatták egy mást, a honfitársak rendesen megismerkedtek s küldhették haza is leveleket, ha azokat a rendőrség elolvasá; Petőfi tehát Írhatott volna haza. Szibériából; de különben is az orosz kormány kiadta azokat a foglyokat, kik nem ö ellene, hanem Ausztria ellen küzdöttek.

Látszólag legtöbbet mond eddig az a közlemény, mely a kolozsvári „Magyar Polgáriban | és ,,Kelet“-ben jun. 11-én jelent meg, s mely i a kolosi járási szolgabiróság által kikérdezett Manasses Dániel szóváti földműves elbeszélését tartalmazza szibériai fogságáról, s azt állítja, hogy Petőfi él. Azaz bizonyos Petőfi nevű szibériai rabról tesz említést.

Manasses Dániel előadása következő:

1849-ben Iíolozsvártt besoroztatván, a 67-ik lionvédzászlóaljbau honvéd lett. Csíkszeredán egy csatában jobb lába megsebesült, s ennek következtében a kórházban kilencz hétig feküdt. Itt mintegy kétszáz más beteggel együtt a muszkák kezébe esvén, előbb Bukarestbe szállíttattak, majd Péter - várra s onnan az ólombányákba vitték, hol 5 évig mint munkás tartatott. Ot év leteltével 1854-ben besoroztatok a 8-ik gyalogezredbe, s a törökök elleni hadjáratba vitetett. A háborúban két sebet kapott, egyet homlokán, egyet lábán.

Az oroszok folyó 1877. jan. 24-én bocsátották szabadon többekkel együtt; 385 írttal és útlevéllel ellátva. Még az nap hajóra szállva, a jeges tengeren Észak-Amerikába, onnan három hónap múlva Velenczébe szállították, honnan vasúton Bécsbe vitettek. Bécsben három napot töltöttek, itt 5—5 frtot kaptak. Bécsből Kolozsvárra s innen május 10-dikén Szovátra érkezett.

Elbeszélése szerint Magyarországból és Erdélyből Pétervártt :: mintegy 2775-ben voltak muszka fogságban, vegyesen magyarok, szászok, oláhok, zsidók, honnan többfelé lettek szétszórva. 0 482-ed magával volt egy helyen.

„Onnan elindultunkkor — igy beszéli Manasses — még a következők maradtak ott: egy Petőfi nevű, kivel többször beszéltein, mintegy 60 év felé jár, ki magát nős és gyermekesnek mondotta Magyarországról. Ezen úri ember nem volt beosztva a hadseregbe, hanem az ólombányákba mint munkás, később mint felügyelő', mint ilyent hagytam ott.“ _

* Petropolsk bányaváros magyarosított neve, s nem

az orosz főváros.