Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz
Maholnap mái* én is kétségbeesem, én !.... pedig akkor aztán jó éjszakát, mert én a legutolsó vagyok azok közt, kiket a balsors két- ségbeejteni képes. Akkor, ha küzdünk, nem azért küzdünk többé, hogy Magyarország ismét fölemelje a fejét, hanem csak azért, hogy ha már élni nem tudtunk becsületesen, legalább halálunk legyen becsületes. Irtóztató! Azért szenvedtünk hát ezer esztendeig, azért izzadtunk könnyeket és sirtunk vért, azért botorkáztunk át keservesen a középkor hosszú éj én, hogy midőn virrad végre, mi fáradtan, ájul- tan roskadjunk össze az útfélen, hogy a nemzetek hajnalának első sugarai odafonódjanak Magyarország homlokára halotti koszorú gyanánt! Tenni fogunk végre, de tenni és meghalni egyszerre... tettünk az emlékkő lesz sirhalmunk előtt. A világ nem tudta, hogy élünk, csak azt fogja tudni, hogy meghaltunk ! Szomorú, szomorú. És pedig igy lesz, ha a nemzet minél előbb föl nem serken, s ki nem ragadja kormánya és képviselői kezéből azon hatalmat, melyet nekik jó hiszemben átadott, s melylyel azok részint nem tudnak élni, részint rútul visszaélnek. Petőfi Sándor. („Márczius Tizenötödike“ 1848. aug. 18., 128-ik sz ) III. Erdőd, okt. 1. Kővárvidékén keresztül akartam kiküldetésem helyére, a Székelyföldre utazni, s Nagy-Bányáról kénytelen valék visz- szafordulni. Ott találkoztam Teleki Sándorral, Kővárvidéke főispánjával és Mihályi Gábor kormánybiztossal. Tőlök tudom a következen- dőket. Az egész krasznamegyei és kővárvidéki oláhság föl van lázadva. A lázadás középpontja Naszód, hol valami Jovics ezredes és Urbán alezredes fegyvereket és pénzt osztogat az oláhok között, kik hozzájok csatlakoznak. Már mintegy tizezeren vannak talpon: a kővárvidéki megyei pénztárt (mintegy 18,000 pengőt) elrabolták, s egy házat felgyújtottak. A magyar urak azon helyekről már mind Nagy- Bányán vannak, minthogy életök nem biztos többé. Maga Teleki és a kormánybiztos' majd elfogatott; csak csellel sikerült elillaniok, s midőn kocsira ültek s elvágtattak, két puskát sütöttek rájok az oláhok, de szerencsére egyik sem talált. Több megyei tisztviselőt vasra verve vittek Naszódra, mi sorsra jutottak ott, nem tudni. Szatmármegye már teszi a szükséges lépéseket, a mennyire tőle telik; egy pár ágyú
