Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 5-ös doboz

A „Petőfi-társaság“ első gyűlése. Január első napján, mint Petőfi születésnap­jának évfordulóján, lépett a nyilvánosság elé a most alakult Petőfi-társaság. E napon d. e. 10 órakor tartotta első gyűlését az akadémia dísz­termében, s ülés alatt szétosztották a „Petőfi- társaság lapjá“-nak első számát is. A terem nagy közönséggel telt meg, jeléül, hogy a fővá­ros érdeklődik az irodalmi mozgalmak iránt. A társulat tagjai teljes számmal jelentek meg az emelvényen, melyben az elnöki helyen ■Jókai Mór ült, s ő tartotta a megnyitó beszédet. E társaság — úgymond — nem vetélytársa a Kisfaludy-társaságnak; az sem ambicziója, hogy az akadémiával versenyezzen. E czélra roszul választották volna a Petőfi nevét. Azt a nevet, mely semmi czimet maga előtt és után nem tűrt soha; ki inkább akarta a költőt semminek tartani, semhogy elfogadva valamit, lemondjon arról az öntudatról, hogy az minden. „Petőfi — igv folytatá Jókai — maga semmi kitüntetést osztó társaságnak tagja nem volt. Előle- ges felszólításokra azt felelte, hogy ő semmi meg­választást el nem fogad. Azonban a „társulás“ esz­méje nem volt tőle idegen. O, a ki a nagyok, a magasak irányában oly daemoni büszke volt, azon pályatársai iránt, lüket megszeretett, kikben a tehetséget elismeré, valódi jó barát tudott lenni. Lánglelke felsőbbségének tu­data nem vont le semmit a szeretetből és a pálya­társi elismerésből. Tudta, hogy az ő gyémántporá­val az olcsó clialcedonból is lehet művészi camaeát faragni, s akkor az is klenodium lesz. Egyszer (ezelőtt harminczegy évvel) kilencz pályatársát, a kikkel legjobban rokonszenvezett, fel- szólitá, hogy alakítsanak vele együtt egy irodalmi társulatot. Ez meg is alakult, a „tizek társasáyának“ czime alatt. S ennek az elnöke volt Petőfi. Czélja ugyanaz volt a tizek társaságának, a mi a most alakult Petőfi - társaságnak. A szépirodalmat, mint életpályát emanczipálni és önállásra juttatni. E társaság életbe lépett, de nem élt tovább. Az Jet elitélte azt s ez élet indokai ismeretesek. A mint e társulat a legelső életjelt adá, rögtön ott álltak előtte a kiadók, a lapszerkesztők, kész­séggel ajánlkozva mindazt létesiteni, a mit e társa­ság feladatául kitűzött. S küzdeni tovább egy őzéiért, mely önkényt helyünkbe jön, annyi lett volna, mint a czélt magunk előtt Jíergetni.

Next

/
Thumbnails
Contents