Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Már most, ha bárki is Segesvárról üldöztetve, futni kénytelen, s feltéve, hogy az Bem seregének balszárnyán a hegyoldalon áll, az bizonyosan a balról fedező erdőt fogná választani, melyen át Szász-Keresztur, Kőhalom vidékébe jut. — Igen, de az öreg ur gondoskodott volt arról, hogy a kőhalmi völgyön át meg ne kerültessék, mert azon oldalt még az előtti nap Endes József dandára által fedeztette, hol ezen dandár az arra felé menekült nehány honvédet fel is vette volt. Ha tehát Petőfi is erre tart, bizonyosan ezen dandárhoz kerül vala. De feltéve, hogy ezen, még csata napja után is azon helyen álló dandárt elkerülte, s más utón csapott le Nagy-Selyk felé, kérem megnézni a térképet, vájjon ván-e ebben időbeli lehetőség ? Második menekülési ut lehetett volna jobbra. Itt, mint nevökről is látszik, a falvak nem valának ellenségesek, mit az is tanusit. hogy e völgyet nem fedeztette Bem. — Feltehetjük tehát Petőfiről, hogy ha erre felé kell vala menekülést keresnie, képes lett volna magát annyira tájékozni, hogy Marosvásárhelyig juthasson, annálinkább, mert ez irányban semminemű ellenséges üldözés nem történt. A harmadik menekülési és egyenes ut volt felénk. Ha eddig juthat vala. Bem szállását bizonyosan felkereste volna, de én itt őt nem láttam, ámbár én egész éjen átBem mellett voltam. Magam kötöttem be jobbczomb- jának régi sebét, és segítettem fel egyfelől aug. 1-én, reggel 4 órakor, azon szekérre, melyen Vásárhelyig ment. A kozákok ez éjen e község végéig portyáztak; nálunk, a táborkart kivéve, semmi katonaság, még előőrs sem vala. Mi mindnyájan féltünk, csak Bem nem : felette csillaga őrködött. Legvégső menekülési útja Petőfinek lehetett volna Segesváron át, a 18 ezret meghaladott ellenséges seregen keresztül. Itt már kérnem kellGobóczi urat, hogy vegye elő Kálnoki Sándor ur levelét. Ebből és a többi közleményekből is láthatja, hogy aug. 2-án már útban volt Bem serege Marosvásárhelyről Szeben alá. Marosvásárhelyről Nagy-Selyk környéke, ugylátszik, az öregnek alig két napi hadutjába került. Ezek szerint azon huszárok „tegnap- elöttje“, kik Gobóczi urnák Petőfi sírját mutaták, aug. l-ső napjára esnék. Hogy pedig valaki akár a kőhalmi oldalról, akár Segesváron át mindenütt ellenséges falvak és tömegeken át julius 31-én, délután 6 órától fogva, aug. 1., sőt 2-ik napjáig is, egy, majdnem 10—12 mérföldnyi tért áthatolhasson, kivált ha helyismerettel sem birt, ez szerintem lehetetlenség. Másfelől : ki Petőfit jul. 31-én látta, tanúsíthatja, hogy őt öltözete—kalapját leszámitom — mint katonát ki nem tüntethető, annálinkább, mert én nála ez nap még oldalfegyvert sem láttam. — A mi végre a szászok általi meggyilkoltatását illeti, ezen helyen, a mennyire gyenge szavam ér, a szász nemzet igazolására mondhatom, hogy a segesvári e miatti exekutió után én ilyesmiről sohasem hallottam. Itt alkalmat kell vennem, a Kálnoki Sándor ur levelében látott egy adat felett is megütközésemet nyilvánitanom. Kálnoki ur értesitésében azt mondja, hogy hadsegédét nem Petőfi, hanem Gál Sándornak mutatta volna be. Vagy több Gál Sándor is vala, de Gál Sándor ezredes bajosan lehetett, mert Gál ezredes azon időben Vásárhelyit nem lehetett, mivel ő épen azon időtájt vette fel Málnásróli viszavonultában az Endes József dandárát, s jóval később hajtá végre azon vissszavonulást, Magyaros felé Abafájánál a Maros- gázloján át, a Marosvásárhelytt bennlevő orosz hadsereg hátamegett, mit még baj társai is mesterinek neveztek. — Itt is hihető, vagy adat, vagy személybeli tévedés kell, hogy legyen. De áttérek Thaly K. ur előadására. (Folyt, következik.) n f > tKi . m?' 3 vt ' n
