Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Szoknunk kell ennélfogva a szomorú, leverő gondolathoz : hogy Petőfit elvesztettük. Mennyi lángész, mennyi kincs veszett el benne, azt tudja a nemzet. S nem akad ember, ki meg tudná mondani, milyen volt végérája ? Nem állt senki oldala mellett, ki végfohászát fölvette volna ? Senki, ki ismerte s az utókornak elmondta volna : én láttam Petőfit elesni, itt és itt e körülmények között! Kozákoktól levetkeztetett holttestetet muszkák- és cserkeszekkel közös sirba tétetett-e ? Ti, kik közel vagytok a helyszínéhez, viseltessetek az elhunyt költő emléke iránt némi pietással, kövessetek el mindent, hogy végórájáról bizonyost tudhassatok meg! Elmondtam, a mit tudok Petőfi sorsáról; adataim nyomán, és ellenkezők hiányában őt elveszettnek kell tartanom; de senki nálamnál boldogabb nem lesz, ha általa fogok megczáfoltatni. Adná Isten! P. XV.Györfi Pető levele. Gyergyó-Ditró, nov. 30. Borosnyai Pál barátom — ama sok szóra alkalmat adott kolozsvári levél B. jegyű írója *) — nagyon csalatkozik, midőn hiszi, hogy ő 1849. aug. 5-én M.-Vásárhelyen Petőfit látta. Borosnyai, mint Kálnoki alezredes segéde, jelenvolt 1849. aug. 4-én Szeben bevételénél; annyira jelenvolt,[hogy nekem, ki a támadó csatárláncz jobb szárnyán egy csapatkát vezényeltem, személyesen hozott parancsot. A csata után pedig Vásárhelyre nem mehetett, mert a vásárhelyi utat Lüders tábornok már elfoglalta volt. De én Borosnyaival még aug. 5-én reggel is találkoztam táborhelyünkön, hol ámulva hallgatók a kezdődő uj szerencsétlen ütközetet, azt tudadozván főkép, hogy honnan vett az „öreg“ kívülünk annyi erőt, hogy a muszkával csak szembe is állhasson Szeben fölött. Emlékezzék B. arra is, hogy épen ez azon nap — aug. 5. — midőn ő M.- Vásárhelyen Petőfivel találkozni akar, ez azon nap, melyen a Damaszkin-féle dandár Bem vakmerőségét vagy Stein hanyagságát létszámának felével fizeté meg, és pedig a Kálnoki-dandár szemeláttára, mely az orláthi hegyek alatt húzódván, a távolság miatt segítségünkre nem jöhete. Borosnyai tehát 1849. aug. 5-én M.- Vásárhelyen Petőfivel nem találkozott. Ennek halálára vonatkozólag még annyit mondhatok, hogy M.-Vásárhelyen 1849. aug. 1-én az akkor segesvárinak mondott jul. 31-ki csata gyászhirével egyszerre kezdett terjengeni a hir is, hogy Petőfi is odaveszett, és én nagyon jól emlékszem, hogy voltak, kik csak épen ekkor és ezáltal tudták meg, hogy Petőfi a törzskarnál volt, s átalános boszankodás támadt afölött, hogy miért ment a csatába? Táborunkban ez képezte a beszéd főtárgyát, mig megrázkódta- tóbb események kerültek a szinre. Valószínű tehát Petőfi oly képeni elveszése, mint azt Lengyel ur leirta. — Györfi Pető, volt 12. z. a. százados. (Jövőre azon leveleket fogjuk közzétenni, melyek Petőfi életéhez akarnak adatul szolgálni. Meg kell hallgatnunk azokat is.) *) B. I\ ur nem fog neheztelni, hogy neve't kitalálták, mi kívánsága szerint hiven megőriztük, a mig — lehetett. Szerk.
