Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
ha mennél több menekült fordult meg házánál, holott maga is üldözve volt. Nekem tiszta hitem az, hogy Petőfi a segesvári csata alkalmával elhalt. Én ezalatt Kolozsvártt voltam, s a végzetes csatából egy pajtásom idejött; ez beszélte nekem, hogy miképen történt az, hogy menekült meg Bem tábornok, melyik huszár pajtásunk adta át a lovát neki, és hogy Petőfi is elesett. Ha Segesvárnál el nem halt volna, két útja lett volna : vagy Szeben felé a sereggel, mely Dévánál tette le a fegyvert, vagy Kolozsvárnak, innét Hunyadra, s később Zsibóra, hol az utolsó fegyverletétel volt a két hazában. De ide, bizonyosan tudom, hogy nem jött. — Még egy lehetett volna, hogy Bemmel kimenjen, de ezt is bizonyosan tudjuk, hogy nem történt. Másfelé menekülnie nem lehetett. A mint a segesvári hadsereg tökéletesen széjjel volt verve, meglehet, hogy mint menekülni kívánót csak úgy magánosán gyilkolta le az ellenség, hogy senki sem volt hozzá közel. Azonban megtörténhetett az is, a mit Gobóczi Károly levele tartalmaz, hogy a sereg után akart volna menni és ezen útjában gyilkolták le. Ily nyom nélkül tűnt el abban az időben nekem is egy testvéröcsém, mint honvéd székely huszár, kiről mind e mái napig semmi bizonyost nem tudunk, meghalt-e, él-e? Körösi Csorna József. XIII. Iíálnoky Sándor levele. (A kire a „Kolozsvári levél“ írója egyenesen hivatkozott, megszólalt, s határozottan kimutatja a tévedést.) Csik-Szent-Mihály, nov. 19 A Vasárnapi Újság 45-ik számában Kolozsvárról október 16-án az V. számú levélben B. ur mint szemmel látott tanú bizonyságot teszen arról — hogy Petőfi Sándor a segesvári csata alkalmával nem esett el, és következőleg ott meg sem halt; — állításait következő adatokra alapitván : Augusztus 5-én 1849. délután 4 és 5 óra között, egy vasárnapi délután Maros-Vásárhelyt engem mint segédtisztem a főhadiszállásra Bem tábornokhoz kisért; ott találtuk volna Petőfi Sándort is, mely alkalommal én őt a költővel ezen szavakkal ismertettem meg : „Petőfi Sándor százados és hazánk jeles költője.“ Miután B. ur reám hivatkozik, sajnálattal kell oda nyilatkoznom, hogy ő mind a személyre, mind az időre nézve nagyon téved, — én öt nem Petőfi Sándornak, hanem Gál Sándornak mutattam be. Tisztelt B. barátom augusztus 5-én, mint állítja, 5 nappal a segesvári csata után Petőfi Sándorral Maros-Vásárhelyt nem találkozhatott, miután mi mind a ketten a levélben említett hadtesttel M.-Vásárhelyt már augusztus 2-án odahagyván, Szeben felé indultunk, — az emlitett augusztus 5-én Szebent bevettük. .—... — Egressy Gábor, ki ugyanabban a hadtestben s hadjarátban résztvett a IV. levélben maga bizonyítja, hogy Petőfi Sándorral a segesvári csata után nem találkozott többé, én az ő közlését hitelesnek tartom. Kálnoky Sándor.
