Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
Azon, szintén a völgybe alányuló, de lejtős oldalú hegy — melyre a magyar gyalogság volt helyezve — Fejéregyház közelében s határában esik és amazt dominálja. E hegy lejtőjére állittatá Bem a maga nyolcz ágyúját, míg jobb szárnyán huszársága : a Kossuth- és Mátyás-huszárok küzdöttek a túlnyomó orosz lovasság ellen, lenyúlva egész a túlsó meredek hegyek alját mosó Küküllő partjáig. Az 1849-iki év julius 31-ik napján volt — heszélé a lelkes gróf — délelőtt 10 óra tájban, midőn a hegy lejtőjén Bem mellett állottam, ki is akkor mozdonyoztatá le ágyúit, s azok elhelyezését személyesen rendezé. Petőfi ekkor szintén Bem közelében időzött. Egyszerre észreveszszük, hogy a segesvári utón porfölleg verődik, s felhőiből lándzsák erdeje villan ki. Scaria- tin tábornok vezette hadra a kozákokat. — ,,Die Kanon her! — kiáltott az öreg — ich will szelbst szieszen!“ S azzal sajátkezüleg irányzá meg a legközelebbi ágyút. A lövés —legelső e csatában — eldördült, a tizenkétfontos jól oda vágott a porfölleg közé — s Scariatin generálist lehordá lováról. (Most is ott áll síremléke, az országúinál nehány ölnyivel fölebb.) így kezdődött el a csata. Az ütközetre kivonuló orosz seregek — kiknek vezényletét most már b. Ilaydte vette át — tábornokuk holttestével szemben találkoztak. Rósz omen. A tüzelés azonban mind hevesebben folyt. Az oroszok a hely szorossága miatt teljes erejöket ki nem fejthették, másfelől meghallván, hogy Kemény Farkas minden pillanatban hátuk mögött teremhet : lovasságuknak jó részét tehát azon oldalról tárták készen legalább az első roham visszaverésére. Déli 12 és 1 óra között Bemnek ágyúi már kezdettek áthevülni, mig az oroszok mindig frissekkel dolgozhattak, — azonban tüzéreik átkozott roszul lőttek. Majd kevés idő múlva két magyar ágyú — olyan Gábor Áronféle, harangmassából öntött — szétpattant. S a magyarok már-már lanka- dozni kezdének. Epedve várták : mikor fognak már tulfelülről megszólalni Kemény Farkas ágyúi? De azok nem szólaltak meg. Kemény még mindig nem érkezett. Bem gyalogsága már ötször ostromolta meg a szemben fekvő meredek hegyet : s ötször veretett vissza a mindig ujuló orosz csapatok által. Azért folyvást puskáztak egymásra. Az ágyuk azonban gyérebben dörgének. Egyszerre — mintegy félháromkor — egy lengyel káplár szökött át az ellenségtől, tizennyolcz orosz közlegénynyel. Ez figyelmezteté Bemet, hogy még csak két óra folyásáig tartsa a tüzet, s az oroszok bizonyosan meg fognak retirálni, mert már 600-nál több halottjuk van, s a katonaság lankad. A magyaroknak ekkor még alig volt 60—80 halottjuk, de sebesült — különösen a gyalogság között — számos. Bem erre kettőztetett erővel ujitá meg a csatát : a tüzelés rettenetes lön; két orosz lőporszekér a légbe röppent. PetőfitHaller ez idő alatt többször látta az ágyuk háta megett a hegyfordulat lábánál ülni, azon 20—25 huszár közelében, kik oda ágyufödözetkép voltak felállítva. Ott ült Petőfi a csata alatt, leheveredett a gyepre, s egy térdére fektetett papirdarabra valamit jegyezgetett. Ezalatt az orosz sereg azon részéből, mely a Kemény Farkas figyelésére volt rendelve, kivált mintegy két század kozák, s megunván a hosszas várakozást, s látván, hogv Kemény nem érkezik; elkezdett a Maros-Vásár- hely felé vezető ut, s a Küküllő jobb partjáni hegyek között előrehaladni. Fölérve e hegyek egyikére : Fejéregyház irányában, a magyaroktól észre nem vétetve a völgybe aláereszkedtek, s a faluban, a leégett kastély mögött
