Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
• hogy Petőfi nem volt szocialista. Bizonyos benne, hogy ő marad fölül, mert az ellenfél érvei épp oly kevéssé bizonyíthatók, mint az Akadémia fejtegetései. Itt. legfeljebb esküvel lenne eldönthető a kérdés. De ki veszi ma komolyan az esküt? Az emberek javarésze még inkább hisz az Akadémia, r, int az eskü komolyságában, ha ugyan az embereket egyáltalában érdekli, hogy miket magyaráznak bele politikai szervezőtek, tudományos testületek Petőfi költészetébe. Az emberek gyönyörűséget keresnek, a ha megtalálják, nem szimatolják, hogy mi fán termett. A spárga is pompás étel. Pedig ... De mi közünk hozzá? A poézis minden párton, minden irányon felülemelkedik. S mihelyt valamely párttól mellékizt kapott, többé nem poézis, hanem pártirodalom. Ha nem tud általánosan emberi lenni, ngy nincs köze az abszolút értékű költészethez. Petőfi poézis a nem tűri a skatulyázást, Nem lehet besorozni az ilyen, vagy amolyan fajta költészet közé. Ha a soviniszták maguknak elraktározzák, jönnek a kozmopoliták, a nemzetközi eszmék hívei, s kiráncigálják a mások skatulyáiból, hogy elhelyezzék a maguk dobozában. S ha valami, úgy e vitázáa igazolja legjobban, hogy Petőfi nem tartozott se ide, so amoda. Petőfi mindenkié s ezért igyekszik is mindenki a magáénak lefoglalni. Költészete mindent és mindenkit felölelt; közvetlenségét megérezte^ mindenki s ezért hiszi is magáról mindenki, hogy csak hozzá szólott és senki máshoz. Manapság már halomszámra jelennek meg azok’ a verses könyvek, melyek különféle pártpolitikai 1 felfogásokat, szeparációs törekvéseket szolgálnak. Van nacionalista, szocialista, soviniszta versirodalom. Az érdekelt párt a magáénak mondja a terméket, de a poézis elfintorítja az orrát é3 félrerugja magától. Mórt a poézisnak nincs köze az egyéni érdekekhez. Ami csak az egyéni érdek szájaizét csiklandozza, vagy csak egyes osztályok érzéseit, gondolatait tükrözi vissza, ez csak egyesek számára bis értékkel. De a szép, minden ember számára egyformán szép. Ada Negri szocialista, de verseit egyforma gyönyörűséggel olvassa a szocialista, plutokrata cs a társadalomnak minden más pártállásu embere. Coppée nacionalista, de verseinek nagv hányadát világszerte élvezettel olvassák. íme, a nacionalista és szocialista egyformán nagy értéktermelők, mert egyformán tudnak az internacionalizmus nyelvén beszélni. £s ez az internae'onali nyelv a művészet. Ahol pedig a költészetben a művészet rovására érvényesülnek a pártfelfogások, ott a költő nem éri meg az időt, melyet a vele való foglalkozással elfecsérelünk. Miért skatulyáz tehát az Akadémia? Nőm tudná, hogy Petőfit nean lehet nézőpontok szerint idő vagy oda beszorítani? Lynkeusz.
