Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

seggel ad Petőfinek megnyugtató felvilágositást : miként ez nem visszavo­nulás; e csapat, a fővezértől küldve, fontos missióval megy haza a székely­földre. Petőfi azonban az őrnagyhoz kérdést kérdésre tett s míg a derék őr­nagy ezekre válaszolt, az egész csapat, mintegy másfél ezer ember, az utón fel, szekerünk közelébe ért s ott megállva, élénk kíváncsisággal hallgatta az őrnagy és Petőfi közti párbeszédet. „Mi a neve százados urnák?“ kérdi az elválás előtt az őrnagy. ,Petőfi* felelt Sándor. ,„A poéta*“? kérdi egy erős hang, a huszárság hátulsó soraiból. ,Igen‘, válaszol Petőfi. E szóra, mint varázsütésre, felriadt a hallgatag völgy s ezerötszáz to­rok „éljen“ kiáltása mennydörgőit végig a hegyek közt s áradatkint megin­dult az egész tömeg szekerünk felé, melyben Petőfi lángra gyűlt arczczal, a meghatottságtól mintegy átszellemülten állt s levett sapkával nyújtotta ke­zét a feléje tolongó székelyeknek. Soha jelenet nem volt rám ily hatással. Nem tudtam : a költőt csodál- jam-e, ki neve dicsőségével a székelyföld utolsó kunyhóját is be tudta töl­teni; vagy leboruljak a nép előtt, mely, elszigeteltsége, mostoha viszonyai közt is ismeri jeleseit s fellelkesül azok neve hallásán ! Petőfinek tán soha nem volt nagyobb ünnepe. Bálványa — a salakta- lan lelkű székely néptől látta magát megdicsőitve, s tán ekkor fogamzott meg lelkében a szándék, miről később oly gyakran szólt, hogy a székelyek — vérünk ezen virága — közt fog lakni. II. Barabás Károly levele. Markosfalva (Erdély), aug. 25. 1860. Ezelőtt mintegy 11 évvel a pápai birtokban Bolognában, több sorstár­sammal a Lacrima Cristihez közel esvén, örömünkben-e, búnkban e? (mint­hogy rég volt, elfeledtem), énekelni kezdettük halhatlan emlékű költőnk „Fiuk,az Isten áldjon meg, én is iszom, igyatok!“ költeményét. Ez alkalom­mal kérdezősködtünk egymástól, vájjon Petőfit melyik ezredbe sorozták be? minek folytán Albisi Bartos Zsigmond barátom úgy nyilatkozott, miszerint a halál sorozta be egy jobb hazába. — Erdélyben a segesvári csatában, mely­ben egy orosz tábornok is elesett, jelenvolt s látta, hogy Petőfi, midőn az illetőket kitartásra lelkesítette, a golyózápor között, egy orosz golyó által halálosan megsebesítve, a csatatéren maradt. U. i. Az elesett orosz generálisnak Segesvár alatt emlékoszlop emel­tetett s a feliratból a csata napját megtudhatni. —Barabás Károly, a Franz Kari nevű 52. számú sorezred 4-ik századának invalidus vice freiterje. III. Lengyel József levele. Székely-Kerrsztur aug. 25. 1860. 1849. julius 30 kán éjjel Petőfi Sándor Székely-Kereszturon Varga Zsigmondnál hált, kinek megígérte, hogy másnap az álladalom számára át­vett lovait Bem tábornok utján az illetővel megfizetteti. — Julius 31-kén reggel 6 órakor indult el Petőfi az Ujszékelen volt főhadiszállásra, de már ekkor a tábornok és táborkar útban volt Segesvár felé, hol akkor Lüders orosz tábornok állott 18 ezer ember- és 48 ágyúval. — Petőfi szekérén jött s minket csakis Héjjasfalván ért be. — Reggeli 7 — 8 óra között hallottuk az első előcsapati aprófegyvertüzelést, s közben egy előőrsön állott 6 fontos ágyú hangját. — Nemsokára előszáguld egy csapat huszár, s a szokott for­mákban jelentik, hogy Fehéregyháza felső végén előbb nehány kozák, később egy század előőrsre bukkantak, a kozákok megfutottak, a gyalogságot részint

Next

/
Thumbnails
Contents