Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

A segesvári téren.

(Az „Erdélyi út“-ból.)

Ki hitte volna, mondta volna,

Hogy itt is még vasút legyen! Ki-kitérve, el-elhajolva, Domb-oldalon, átfúrt hegyen;

Kigyózva mint a völgy patakja,

Mely erre tér, meg arra jár,

Mig megnyílik a bérez lakatja S magának egy kis rést talál.

Hol véren nő a fű kövéren,

Tér, mely látád a végcsatát:

Soha se’ hittem, hogy megérem, Hogy igy száguldjak rajtad át!

Hol végcsatáját búsan vítta S sirva futott a szürke Bem,

A por Petőfi vérét itta Mig elbukott a völgybe' benn;

Az elbukó hazáért itten,

Hol hősök verők’ áldozák,

— S hiába, hajh, mert beleikben Tiprott a tomboló kozák;

S hol a futó hadaknak árnya Lebbenve foszlik szerteszét :

A béke paripája már ina Prüszkölve fújja im tüzét.

Légy, béke műve, üdvözölve,

E harcz-szántotta téreken!

Virúlj, apáim drága földe,

Ne dúljon többé idegen!

Ne többé néped belviszálya, Gyilkolva egymást, önmagát;

Legyen köztök az ér é pálya,

Mely tagból tagba lüktet át;

UÍi*

Mely kölcsön adja, vészi kincsét,

S hegyen-völgyön áldást tenyészt!

S dicsőjtse viruló szerencséd A munkás kézt, az ember-észt!

Szász Károly.