Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
— Petőfi egy pár elfeledt versét ismerteti a „Fővárosi lapok“-ban Török Károly. Egyik: „Visegrátltáján“, hat sorból álló kis vers, mely Petőfi verseinek első kiadásában (1845) megvan, de összes költeményeinek sem az 1847-ben egy kötetben, sem az 1848-ban két kötetben megjelent kiadásába már nem vette föl. A másik elfeledett vers a „Nemzeti színházi zsebkönyv“ 1845-ki évfolyamában jelent meg, s következőleg hangzik: Szinészdal. Minden művészetek Fején a korona: A mi művészetünk Ellen ki mondana? Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. Csak áVny, a mit teremt A költőképzelet; Mi adjuk meg neki A lelket, életet. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. Mienk a hatalom Az embersziv felett: Idézni egyaránt Mosolyt vagy könnyeket. Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. Apostolok vagyunk Az erkölcs mezején, Apostoli szavunk Téged kiált: erény! Mi szép, mi szép, mi szép A mi föladatunk! Legyünk büszkék reá, Hogy színészek vagyunk. De a mit színpadon A népnek hirdetünk, Ne hazudtolja meg A cselekedetünk, Ha meg nem teszszük azt A mi föladatunk: Akkor gyalázat ránk Színészek nem vagyunk!
