Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Fölnéztem az egyik ablakba, de ez ablakok a szomszédház fedelére nyíltak, s az előtt épen egy nagy füstös kémény állt.

— Még csak a csillagok se nézhettek be hozzá! Ez az otromba kémény egészen eltakarta előle az eget, — gondoltam szomorún.

— Tessék csak a másik ablakra felnézni, — szólt ekkor dicsekedve a szobalakója, a takarítónő, — onnan épen látni a nagy torony óráját. Oh, ez nagyon jó kellemes lakás, a legnagyobb óra egész Pozsonyban, mindig itt van az ember szeme előtt. Ennél jobb lakást már kivánni sem lehet.

E nő itt tökéletesen elégedett volt.

Körülnéztünk a szobában, olyan volt az, mint egy kis kápolna, tiszta, csinos, kedves; az ablakokon megtört ,a világosság, de egv nagy szűz Mária-kép előtt égett a szombati-lámpa, s alatta a fiókos nagy szekrény hófehér hímzett kendővel b terítve, s azon csészék, diszes poharak s két virágtartóban violabokréták; s a violák tiszta illata mint tömjénfüst vette körül az isten-anyja képét s betöltötte az egész kis szobát.

S én elfeledtem, hol áll ez a ház, s minő utón jöttünk ide, s csak egy gondolatom volt:

„Szent a küszöb, melyen beléptem én,

Oh, szent a — — kunyhók küszöbe!

Mert — — — — — — az ég

A megváltókat ide küldi be!“

Aztán egy-'gy violát vittünk magunkkal innen emlékül, s megajándékoztuk a tál aritónőt, ki oly szegény és mégis oly gazdag, mert oly elégedetten él csinos szobácskájábán, mint a kin teljesedésbe ment a költő áldása :

„A. földre hajtom térdemet E szűk de szent födél alatt:

Adjátok rám áldástokat, s én Katók adom áldásomat!" —

Büttner Lina.