Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz
magyar volt, mert ezer hatszáz vendég közül jóformán csak nyolczvanan nem tudtak magyarul beszélni. Vahot, a szerkesztő, számos megjegyzéssel kisérte e hosszú levelet, megújítva támadásait s még élesebben kikelve a Nemzeti Kör idegen szelleme és tánczaiellen. Petőfi nem tudta megállni, hogy a szerkesztő vádjaihoz a maga részéről is ne csatoljon egy újabbat: «Legvégül pedig azt is lehetett volna várni a köri bálrendező választmánytól, hogy ha már a nemzetiséget egyedül a nyelvben helyheztetik, — tehát tudnák is a magyar nyelvet alaposan s ne küldtek volna lapomba oly iratot, mely tele lévén nyelvtani, ortográfiái hibákkal, tetemes javítást kívánt. Petőfi (Pesti Divatlap. 1845. 13. sz.) Az aláhúzott szót, mely sajtóhiba volt, sietett a következő számban így javítani ki: «A P. Divatlap előbbi számában közlött szerkesztői jegyzések után tett észrevételemben a «lapomban» szó hibásan csúszván be, e helyett olv. «e lapban». Petőfi» (Pesti Divatlap. 1845. 14. sz.) Petőfi hírneve mind emelkedőben volt. Többen Írtak hozzá verseket a vidéki fiatal poéták közűi, a melyeket a Pesti Divatlap szívesen közlött, már csak azért is, hogy lássa az olvasó - közönség, milyen méltánylattal fordul a lap kizárólagos dolgozótársa felé a vidéki fiatalság. Többek közt Sz ........is irt egy verset, a melyre a zonban a szerkesztő izenete kedvezőtlen volt. E szerkesztői izenetet,úgy látszik,maga Petőfi irta, mert a versek bírálata ekkor már az ő feladatai közé tartozott: «Sz . . . .-nek Petőfit dicsőítő episztolája nem lévén olyan, mely magát a szerzőt is megdicsőítené, ünnepélyesen visszautasíttatik, kivált miután tapasztalni lehet, hogy némely emberek úgy nevezett barátjáikat szemben dicsérni, álarcz alatt pedig gya- lázni szokták.» Petőfi a Sz. . . . -re ezt a megjegyzést tette: «Ugyan szerkesztő úr, mért nem tette ki már énnek az embernek a nevét ? Ha tudná ön, mint vásik arra foga, hogy nevét nyomva lássa ! — Petőfin. (Pesti Divatlap. 1845. 23. sz.) Azonban Petőfi nem sokáig tűrte az alárendeltséget. Egy évig sem tudott itt maradni. 1844. nyarán foglalta el uj állomását s már 1845. tavaszán ismét vándorbotot vett kezébe, hogy meglátogassa a felsővidéket, az ott lakó Tompát és Ke- rényit, a kikkel már akkor, — legalább hírből — ismerős volt. «Petőfi — Írja Vahot — felhagyva a lapunk mellett ügyesen viselt segédhivatallal, miután lapunk számára levétettük arczképét s egy egész évnegyedre ellátott bennünket j eles verseivel, e napokban (márcz. 30.) elhagyja a fővárost.. Sok szerencsét kívánunk az elutazandó genialis költő kalandoros életéhez.» (P. Divatlap. 1845. 10. sz)
