Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Midőn minden bevezetés nélkül közlöm az olvasóval a 17 éves ifjúnak fönebbi levelét, annak némi magyarázatául legyen szabad 1830/40-ki iskolai pályámra, mely előttem örökké emlékezetes marad, nehány sorban utólag visszaemlékezni.

1839-ben szeptember elején felgyülekezvén tanulótársaimmal Sopronba, az evang. lyceumban tanulmányainkat folytatandók, én, Petries Sándorral (későbbi jeles festészünk Petries-Orlay) és Salkovics Károlylyal egy szállásra jövék. Megérkezésemmel ők már elhelyezkedének uj lakásunkon s bemutatták a velük jött unokatestvérüket, Petrovich Sándort, ki tanulmányait szintén Sopronban lett volna folytatandó; az utóbbi, hallgatag ifjú azonban egész este mit sem szólt erről s közönyös tárgyakról beszélgetve, mindegyikünk sietett úti fáradalmait kipihenni.

Reggel fölkelve, Petrovichnak hült helyét találtuK, s mig a fölött tűnődtünk, hogy mi okból kelt fel az oly korán s miért osont el lakásunkról: kevés vártatva visszajött hozzánk s örömtől ragyogó arczczal, a tegnap még hallgatag ifjú, közlékenyebbé válva, elmondja okát kora kimenetelének: hogy ő azóta a kaszárnyából fordult meg, hol Gollner-ezredhez felcsapott közvitéznek.

Képzelhető bámulásunk; a tanuló előtt az, ha társai közöl valamelyik katona lesz, óriási vállalatképen tűnt fel; — kérdeztük okát e lépésének s ő ennek is mintegy költői szint adva, elhatározását azzal indokolta, hogy a Gollner- ezred Bregenzben, Tyrolban állomásozván, már csak azért is ezen ezredbe Boroztatta be magát, hogy igy legalább Tyrol és Sveicz regényes tájait megismerhesse. Mely vágyai azonban nem teljesülhettek.

Mig ugyanis begyakorlását, mely félévig tartott, Sopronban végzé, azalatt ezrede Zágrábba rendelteíett át, mit csak Sopronból elutazása után tudott meg.

Sopronban létekor szabad idejét többnyire velünk & köztünk tölté el s költeményeit közié velünk. íMegjelent köztünk több ízben Pákh Albert, á „Vas. Újság“ mostani szerkesztője is, akkori iskolatársunk, s ő is emlékezni fog reá, hogy az mmerengő, de azért tüzes ifjú, mennyire fűszerezé ‘társalgásunkat elmés ötleteivel s költői szellemét inár akkor kitüntető kedvencz különcz- ségeivel. f

Emlékszem, hogy Petries, ki mír akkor igen kedvelte & rajzolást, egy kis fehér csont-lapra lerajzolá $t katonaöltönyben s igen hiven eltalálta, meg|pan-e még ez arczkép? Petries több levelet is kapott tőle elutazta után, bár ő is megőrizte voln| azokat. _