Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 4-es doboz

Adatok Petői) halálához. XXXIV. Egy tájékozó levél Nagy-Váradról. Nagy-Várad, febr. 14. j Én ugyan reményemet még mindig fentartottam Petőfi életben léte i felől, — s kimondhatlan öröm lepett meg, midőn Kápli Lajos ur levelét ol­vastam, igénytelen véleményem szerintittnem szabad még megállapodnunk, hanem K. L. urat ismét fel kell kérni, nyilatkozzék, miként beszélte el neki Petőfi, a segesvári csatabóli megszabadultát? s ha vájjon nem fog-e az meg­egyezni Bartha János (XXII. számú) levelében emlitett székely mondásá­val, mert ez nagy bizonyíték lenne arra, hogy Petőfi csakugyan nem esett el a segesvári csatában. ') Én valamennyi levél között egyet sem találok teljesen elégségesnek, Petőfi halálának bizonyítására, mert nem áll az : hogy azon rohamhói senki nem menekülhetett, nem lehet oly csata, melyben az egyik fél teljesen el- veszszen, s igy, miután Petőfit a Kuthy Emil levelében emlitett honvéden kí­vül (XXIX.) senki nem látta a csatatéren elesve, — miért ne hihetnők K. L. ur állítását, épen úgy, sőt — talán jobban, mint K. E. űrét, mert feltéve, hogy a csatatéren látta összevagdalva véresen, mi könnyen tévedhet az em­ber, más körülmények között is, annyival inkább, oly megrázkodott lelki ál­lapotban, egy összemarczangolt embert még kevésbbé lehet felismerni, s igy könnyen is félreismerhette. De feltéve, hogy Petőfi lett volna az, kit látott, ma­gam is tudok reá esetet, hogy a sebesült a halottak közt maradt eszméletlenül s midőn az éjjeli hüslég átjárta,feleszmélje erejét összeszedve,elvánszorgott s megmenekült, miért ne menekülhetett volna meg Petőfi is, bár nehéz sebe­sült volt is? — s én hiszem is, hogy igy történt s épen azért nem csatlakoz­hatott ő sem egyik, sem másik hadcsapathoz, s lehető, mire ő felgyógyult, már a fegyverlerakás megtörtént, — s neki, mint költőnek is, mint honvéd­nek is, nem volt — mást tenni, mint lehetőleg ismeretlen helyeken járva, ki­menekülni. * 2) Hogy később benn járhatott az országban, nagyon hihető, mert ki úgy szereti hazáját, s családját, mint ő szerette, vajmi nagy áldozat, attól távol lenni!, Én nekem is van egy jó barátom, ki állítja, hogy 1849. deczemberben mint menekültet felismerte Petőfit Diószegen egy kovácsmesternél, meg is szólította, — de miután nevét tagadta, ő maga is sebesült volt, nem akarta tovább sürgetni. 3) Továbbá győri tanár P. F. urat is fel kellene kérni, ha akkor volt-e nála Petőfi? 4 * * * * 9) Valamint Petőfi Istvántis,hogy járt-e azon időben Babóthon, s hasonlit-e Sándorhoz? s) Mind ezeknek tudata mindinkább közelebb ve­zetne czélunkhoz. Én hiszem, hogy Petőfit még látni fogjuk. e) Osvát Rafael. 1/ 9 Mi ezennel ismételve kérjük t. Kápli Lajos urat az állítólagos találkozáskor tartott beszélgetés részleteinek közlésére. A magánérdekü tárgyakat is legalább magán­tudomásul igen szívesen vennók. — Szerk. 2) De mig Erdélyből Gy őrmegyébe menekült, ezen roppant hosszú utón csak talál­kozhatott volna emberrel, a ki ót ismerte, vagy a kinek felfedezte volna magát s most megemlékeznék róla ! Ilyen ember pedig nincs — a költőnek oly tömérdek ismerőse, ba­rátja között egy sincs! A külföldre menekültek névsorát is ismerték itthonn, tudtak min­den nevezetesebb egyént, s csak Petőfit lehetett volna úgy elfelejteni? — Szerk. 8) Ez a diószegi példa, igy oda vetve, semmit sem bizonyít. — Szerk. 9 Nem tudjuk, ki lehet ezen P. F. tanár ur, de ha létezik, mi is kérjük tanúsko­dását. — Szerk. 9 Azóta találkoztunk Petőfi Istvánnal is. Soha életében sem járt Győr vidékén. Arczvonásai is kis mértékben hasonlitnak Sándoréihoz. — Szerk. 9 Fájdalom, hogy legcsekélyebb alapot sem látunk, e reményben osztozni. Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents