Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
Non, celui que nous saluons en ce moment, n’est pas un martyr! Disparu, blessé au milieu des combats ä l’áge de 26 ans, aprés avoir fait pour son pays plus que d'autres qui y ont généreusement consacré une longue carrifere, Petőfi n’est pas mort — c’est un envoyé de Dieu qui veille lá-haut sur la belle et chére Hongrie! A beszéd magyar fordításban a következő: Uraim! A franczia küldöttség összegyűlt ma Petőfi Sándor, e nagy költő szobra alján, kinek keblében a hazafi és hős szive dobogott. A francziák nem akarták, hogy budapesti tartózkodásuk véget érjen a nélkül, hogy meglátogassák a segesvári martirt. Mit mondok ? A martirt! Csakugyan mártír ő, ki fiatalon, csaták örvényébe jutva, a háború áldozata lett hazája függetlenségéért ? .Ragyogó fénysugarat hagyott maga után, mely ma épp úgy, mint hajdan, felmelegiti és lelkesíti azokat, kik szeretettel vannak eltelve a nagy dolgok iránt, a mivel azt akarom mondani: minden magyart. Nem, a kit mi itt üdvözlünk e pillanatban, nem martir! Ő, a ki megsebesült, eltűnt a csaták közepette 26 éves korában, miután többet tett hazájáért, mint mások, ki nemeslelküleg egy hosszú pályát szenteltek annak, — Petőfi nem halt meg. Az Isten küldötte ő, ki ott fenn e szép és kedves Magyarország fölött őrködik! Lelkes éljenzés fogadta a beszédet. Utána C o p p é e Ferencz állott fel a legfelső lépcsőre és elszavalta Petőfihez irt költeményét, melyet lapunkban közöltünk. A költő hangja messze elhangzott s óriási lelkesedés tört ki, midőn az utolsó versszak véget ért. A legtávolabb állók is kalapjaikat lengették és kendőiket lobogtatták. Majd P ul s z k y Ferencz állott fel a szobor lépcsőire és franczia nyelven mondott köszönetét vendégeinknek azért, hogy a franczia géniusz nevében eljöttek e szoborhoz és hódolatukkal adóztak a magyar géniusznak. Megható jelenet történt, midőn Pulszky leszállóit a szobor lépcsőiről. Coppée és Lesseps megölelték őt és mind a hárman összecsókolóztak. A megindulás e jelenet alatt általános volt. Coppée annyira meg volt hatva, hogy kabátjáról levette a rózsacsokrot, melyet a kioszkban kapott és felrohanva a szobor lépcsőin, a csokrot odatüzte a csehek koszorúja fölé s karjait kiterjesztve üdvözölte Petőfit,
