Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

Erre már csakugyan meg kellett ösmerkedni a magyarádival s a tábornok alig győzte viszonozni a jó kíván atokat.

Azután megint a sok rossz hírre tértek át, a muszkák, osztrákok előnyomulására, csapataink reménytelen állapotára.

»Legyenek nyugodtan — vágott közbe Lenkey. Pár nap múlva az ügy igen szerencsés fordulatot vesz. Békét a legjobb föltételek mellett fogunk kötni s akkor azután vígan lenghet három- szinü zászlónk a Kárpátoktól az Adriáig. Felvirrad még a magyarnak, s a honvédség uj fényt hoz nevére.«

»Boldog viszontlátási-a!« búcsúzott, midőn jelentették, hogy kocsija előállott. Kezet szorított mindenkivel az életvidám tábornok s kölcsönös jókivána- tok közt indult arra az útra, mely — az őrületbe és az aradi temetőbe vezetett.

Valóban, alig érthetjük azt az optimizmust, mely búcsúszavaiból sugárzik ki, hacsak azt nem tesz- szük fel, hogy vigasztalni akart egy szegény édesanyát, ki úgy remegett táborban levő fiáért. S ez a fiú, ki 32 csatában vett részt s ki utászkapitány volt Görgey seregében, Lenkey távozása után pár óra ijEulva azzal a hírrel nyitott be anyjához, hogy búcsúzni jött, — mert Görgey mindent egy lapra Itéve föl, döntő ütközetet készül vívni. Döntő ütközetet!

Tíz nap múlva ugyanazon utászkapitány 50 tiszttársával együtt ismét otthon volt Sarkadon, az atyai házban: egy szálláson Glazenap orosz tábornokt

al, ki egészen meghatva és jószivüleg vigasztalta az semények roppant változásainak hatása alatt betegen fekvő háziasszonyt, az öreg édes anyát. S a fiúnak szerzett is kegyelmet a derék ellenség, az anyai szív megkönnyebbedhetett; az a fiú csak egyszerű tiszt volt. De ki menthette volna meg a tábornokokat!

S e tábornokok közt Lenkeyt.

Augusztus 17-én érkezett Sarkadra Világos, vagy inkább Szőllős alól. Egyenruhában, oldalán karddal jött ide; ezt sem tőle, sem tábornok, sőt egyéb tiszttársaitól sem vette el idáig az orosz. Nagyatyámmal bizonyosan találkozott most is; e találkozásnak azonban nincs Írott emléke; — sőt még csak hagyománya sincs. De elképzelhetjük, mit érzett szivében Lenkey, ki alig két hét előtt ugyané hajlékban még az ő ragyogó szerencsecsillagáról beszélt! A magyar tábornokok nagyapám házában, az Almásy grófok kastélyában és a református tiszteletes, Veress Ferencz házában húzódtak meg; Büdiger orosz tábornok a kastélyban, a történetírók által alig említett Glazenap nagyatyámnál szállásolt.

Lenkey hol tartózkodott, nem tudom.