Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

benne mint loyális alattvaló, a ki megteszi kötelessé­geit, elszenvedi a rámért fájdalmakat, s hálás a gyö­nyörökért: de minden körülmény közt fentartja egyéni szabadságát. Sahol valamelyik összeütközése párbajra kerül, egy-egy finom szúrással intézi el. Mint ez a rövid epigramma is: A sátán volt, a ki füledre hajlott. Az átkozott, a csábító, irigy, Hozzád ő szóla így : »Ne higyj !« Átkul fejedre mást én sem óhajtók: Bár üdvözítsen uj szerelmi frigy, Mit édenedbe vigy: Ne higyj! Rimjátéknak látszik : pedig a legkomolyabb s legfájdalmasabb igazság rejlik benne. így pajkoskodik Bartók a szerelemmel is: de mélyen és igazán érzi. S mint szive nem üres, nem üresek dalai sem. A sok nagyképü, bombasztikus, nyavalyás szerelmi tücskök és bogarak czirpelése után Bartók lírája olyan, mint a pacsirta hangja. A kötet utolsó cziklusában ódák vannak, s ezekben is sok elismerni való rejlik. De minek e kötetről ennyi ismertetés ? Ezt kevésbbé kell ismertetni, mint ismerni. És nem is kételkedünk benne, hogy közönsé­günk, mely a valódi költészet szükségét mindenkor élénken érezte, Bartók Lajos újabb költeményeit szívesen fel fogja venni, s meg is tartani kedves isme­rősei közt. Ifj. AbrAnyi Köbnél.

Next

/
Thumbnails
Contents