Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

Költői egyéniségében a legértékesebb vonás : erős érzéke az igazság iránt. Hevülései intenzivek : de hasonlatai sohasem lázképek. Az élet neki tiszta valóság. Lelkében van az ideálizmus. A mi az életből leikébe megy, mint tiszta valóság megy be : s ami leikéből szülemlik, nem merő ideálizmus, hanem az ideálizmuson átszűrt valóság. S ezért nemcsak való, hanem igaz is. S ezért szép. A helyzetek és hangulatok teszik költővé : de fogékonysága, termékenysége nem ugyanegy. S ha talán minden benyomásra fogékony is : de nem minden fogékonyságra termékeny. S ezért a mit alkot, legtöbbször sikerül. Emellett az az előnye Í3 megvan, hogy nem a pasz- sziv, hanem az aktiv egyéniségekhez tartozik. S habár mindenkor lirikus, tárgyai ritkán eseménytelenek. S ez teszi, hogy frázisokra sohasem szorul, s ilyet nem is lehet találni egész kötetében. (Kivesz- szük a »Paradicsommadár« czimíi hosz- szabb költeményt, melynél a kivitel szabatossága nincs arányban a konczepczió szépségével.) A dal és a leírás: ezek az ő meglepő oldalai. S mint költészetének tartalma egészséges : alakzatai egészek. Gondolatai épek, s gondolatmenete logikus. A mily hevülékeny benne a kedély : világnézete ép oly j ó z a n. Ne tessék mosolyogni! Költészet és józanság nem ellentétek. Csakhogy ritkán találkoznak! De az igazi költészet ott kezdődik, a hol ez a kettő összetalálkozik.

Az »újabb költemények« négy cziklusból állanak. Első: Kárpáti emlékek; második: Szívbajok; harmadik: Paradicsommadár (rege); negyedik czik- lus: Képek és ódák.

Az első cziklus előhangja igy kezdődik:

A felleges komor hegyekben,

Hol űz rövid nyárt hosszú tél,

Nézd, évröl-óvre mint marad fenn,

A hó alatt a falevél !

Levél, virág — bebalzsamozva,

Alusznak, mint a múmiák,

S uj május napja föl nem oldja E bérez piramisok havát.

Ez a természet emlékkönyve,

Egy-egy sor egy fehér lapon,

Melyekben meg van örökítve Átélt tavasz, kéj, fájdalom.

Bryant, a nagy amerikai természet-kől- t ő, ki a természet szépségeibe burkolta mindazt, a mi az élet-küzdelemben fájó vagy édes, alig tudhatta volna szebben összekötni e fenséges tablót az élet folyásával. S hogy e magában is bevégzett kép és gondolat, mily megkapó expoziczióul szolgál a többi strófához, melyekben a költő, a saját egyéniségére viszi a fenti rajzot, mutassák a következő sorok: