Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
— Oh, ön épenséggel nem zavar, sőt nagyon jó, hogy most látogatott meg. Ma egy kissé rossz napom van. Általában az esős idő lehangol s még ma reggel is borús volt az ég. Ilyenkor dolgozom ugyan, de jól tudom, hogy az ügynek többet ártok, mint használok. így tehát valóban szerencsémnek tartom, hogy megzavart munkásságomban. Ezután körülvezetett műtermében. A bejárással szemben van Petőfi hatalmas főszszobra. A szobor meglepi a szemlélőt, az arcz minden egyes vouasa visszatükrözi azt a kifejezhetetlen érzelmet, mely Petőfi szivét akkor dobogtatá, mikor a »Talpra magyar«-t elszavalta. — Lássa ön, szóla a művész, nálunk mindig kell valami vitának lenni. A Deák-szobor ülő alakjába már beletörődtek, most azonban a Petőfi-szo- borra térnek át. Egyiknek nem tetszik a szobor állása, másiknak kompozicziója, a harmadik pedig azt indítványozza, hogy ne a Petőfi-térre, hanem a városház terére állítsuk a szobrot. Megkisérlettem ez utóbbi véleményt pártolni. — A városháztér sokkal nagyobb, impozánsabb s igy méltóbb volna, hogy e helyre tegyük Petőfi érczszobrát. — Igaza van önnek ; de azt is meg kell gondolnia, hogy a városháztér házai igen magasak, s ha még ehhez hozzá veszszük a plébánia-templom hatalmas tornyait, akkor ön könnyen elképzelheti, hogy a Petőfi-szobor azon a téren egészen eltörpül, s a magas házak és tornyok fogják a szobrot dominálni. A városháztérre nagyobb, hatalmasabb szobor kell, mint Petőfié lesz. Kérdeztem, hogy van megelégedve a szoborral. — Még sok hiánya van. Az alapgondolatot ugyan most is jónak tartom, de a kivitelben több hiány mutatkozik. Lássa ön, az egyik kar igen merev, az alak igen ferdén tartja kezében a papirost, s igy nem olvashatja. Az arcz sem teljesen kifogástalan. Ezen apró hibákat majd a későbbi munka folyamában fogjuk kijavítani. Tovább mentünk. A terem egyik sarkában a Deák-szobor miniature gipszalakja van elhelyezve, mellette pedig a szobor felső részének életnagyságu főszalakja. — Melyik táborba tartozik ön ? — kérdé tőlem a művész. — Nem értem e kérdést. — Nos, vájjon az ülő, vagy álló szobrot pártolja-e ? Mert hisz a főváros közönsége e szerint egészen két pártra szakadt. Pedig Deák Ferencz, alakját álló szobor gyanánt nem tudnám képzelni. 0 igen zömök és igen testes alkattal volt megáldva, és igy