Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

Petőfi nem arra való, hogy egy kimara It zugot díszítsen, vagy hogy a görög templom előtt Szvetyi Nikolajnak nézzék.

Igaz, hogy nekünk a szobrokkal nincs szeren* csénk. Nem régen még úgy nevezték városunkat, hogy a monumentumok nélküli város. Nem is volt egyebünk, mint egy két agyon meszelt szent (már azok is elpusztultak), no meg a nagy Kristóf.

Azután jött a Henczi-monumentum.Talán hogy megvagyunk babonázva a szobrok tekintetében, a miért ezt még mindig megtűrjük! Azután a József nádor szobra, meg a Széchenyié. Ezeknek legalább helyük elég jó.

Most meg aztán talán lesz jó szobrunk, de rossz helyre teszsziik.

A Petőfi-szobor, azt hiszszük, jó lesz.

Hanem helyet keressünk neki olyat, a milyen Petőfit megilleti.

Ne csak a lyrikust nézzük benne, kit Európa bámul.

Petőfi a magyar nemzet szellemének inkarná- cziója volt. A magyar öntudatnak, a magyar hősiességnek, a magyar nemzet kiolthatatlan szabadságérzetének őseredeti kifejezése, revelácziója.

Es ezt tegyük a falu végire?

Nem. Tegyük oda, a hol a városnak élete van, a hol nyüzsög a nép, a hol nézhetjük minden oldalról, a hol kénytelen őt az idegen is meglátni s kérdezni, vájjon ki az, kinek szobrát minden nap szemünk előtt akarjuk tartani, és mondhassuk büszkén: ez nemzetünk legnagyobb költője, ez Petőfi Sándor.

Tegyük Petőfit a városház-tőrre. Itt b e n n lesz a városban, a városi élet központjában.

I Szépészeti szempontból nem lehet kifogást tenni. E tér épen jó ily szobornak, nem túlságos nagy és nincsenek a figyelmet elvonó objektumai.

Ésa tért nevezzük el ismét Szabadság-térnek.

Matolat Elek.

f te' /VjV, . 22> .

3? .