Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

éltető friss levegőjét szívta. Reánk is talán amaz ákáczok tekintettek alá, a melyek alatt a szerető anya ült, midőn siró gyermekét karjain ringatta. Megható, magasztos ünnep volt a tegnapi minden egyszerűsége mellett. A kegyelet adóját szépen lerótta a derék, hazafias lakosság ama fia iránt, kinek ragyogó nevével a sors elválaszthatatlanul összefűzte a városét. Fenntartani a házat, gondoskodni róla, hogy a szent ereklyén ezután se rontson az idő vasfoga, ez a szép és megtisztelő feladat jut most Kis- Kőrös városának. A nemzet iránti kötelessége azt hi- ven teljesíteni az idők végéig. Hogy teljesíteni is fogja legalább a mostani nemzedék, arról meggyőződhetett mindenki, a ki a vasárnapi emléknapot a vendégszerető város kebelében töltötte.

A kegyelet fennkölt ünnepét kitűnő lakoma követte. A viharos tetszés és lángoló lelkesedés, melyet Jókai ünnepi beszéde keltett, kisérte toasztjait is. Többször beszélt és mindig rendkívüli hatással. Első felköszöntőjét azzal kezdte, hogy egy német ember mondását akarja idézni, még pedig olyanét, aki Kis-Kőrö- sön sem népszerűtlen. E német ember Luther Márton, kinek Jókai következő, a toasztozóknak adott tanácsát idézte: »Steh keck aui, thu’s Maul auf, hőr’schnell auf.« Ő magára annyiban nem illett e jóizü idézet, a mennyiben őt órahosszant elhallgatták volna. Utóbb Petőfi egy szép mondását idézte és alkalmazta szellemesen: Az idő megfehériti a fekete hajat s megfeketiti a fehér szivet. A költő e mondása — folytatá Jókai, egyik régi barátja a derék Safáry Ágostra czélozva, ez úttal csak félig igaz; az idő megfehéritette a fekete hajat, de meghagyta fehéren a fehér szivet. A kis-kőrösiek szintén számos kitűnő toaszttal ünnepelték vendégeiket. Viharos tetszést keltettek Komócsy József toasztjai, kinek ünnepi költeményét is zajos lelkesedés kisérte. Itt a pompás társaságban jó ebéd és jó bor mellett igazán elemében volt 8 valóban nem tudom elhatározni, mivel érdemelte meg inkább a pálmát, élezés, hatásos toaszt- jaival, vagy a kitűnő pörkölt csirkével, melyet később a hartai állomás melletti kurta korcsmában készített az éhes társaságnak. Annyi bizonyos, hogy mindkettő kitűnő volt s nagyban hozzájárult a jó kedv ébren tartásához, mely a társaságot egész Budapestre ér- kezteig el nem hagyta. ACSÁDY IGNÁCZ.