Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz
273, szám. Budapest, 1880. hétfő, oktőbei Szerkesztési irodát , Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap szellemi részét illető minden közlemény a szerkesztöséghes intézendő. Bénnentetlen levelek csak ismert kezektől fogadtatnak eL Kéziratok nem adatnak vissza. Kiadó-hivatal i Barátok-tere, Athenaeum-épület. A lap anyagi részét illető közlemények (előfizetési pénz, kiadás körüli r-i. rv- «zok, hirdetmények) a k:ad6-hivatallioz intézeadők. PESTI Hl REGGELI KIADÁS. A Pesti Napló táviratai. A Bem-ünnepély. (A P. Napló külön tudósítójának távirati jelentése.) Marosvásárhely, okt. 17., délben. Tegnap este ismerkedési estélyen tömeg ember volt, nevezetesebb toasztokat mondottak: Nagy Imre Tordáról Marosvásárhely városára, Knöpfler a vendégekre, Borosnyay gróf Teleki Sándorra, ki ezen szavakkal felelt: » A nagy emberekről vagy könyvet írjon, vagy két szót mondjon, áldassék Bem emléke örökké !« Deák Lajos a két egyetemet, Hegedűs István a 48-kr honvédeket, RéthyHuszár Adolfot, mások Kossuthot, Batthyányi Lajos emlékét éltették. Ma kora hajnalban az egész város talpon; a házakon lombfüzérek, szőnyegek, lobogók. Nyolczvan fogaton történt a kivonulás az indóházboz, sokan gyalog mentek a félórányi távolra. A vendégeket a legelegánsabb városi közönség, hölgyek, tanuló ifjúság, lengyel zászlóval fogadta. A hét órakor érkező vonatot riadó éljen üdvözlé, kivált a lengyel ifjakat és a 48-iki honvédeket éltették. Knöpfler magyar beszédben kiváló szívélyességgel emlékezett meg a lengyel-magyar barátságról. Kokosinszki lengyelül következőleg szólt: Tisztelt honfitársaim! A Bem-szobor bizottsága azzal tisztelt meg engem, hogy titeket e város kedves vendégeit anyanyelveteken üdvözöljelek. E hazafias bizottság nevében, mely lankadatlan buzgalommal igyekezett diadalra juttatni a szabadságharcz dicső bajnoka, Bem tábornagy emlékének kegyeletszülte ünnepélyét. — Ezen nemes város nevében, melynak vendégszerető polgárai tárt karokkal várnak titeket, végre ezen nemes magyar nemzet nevében, mely titeket testvérekként fogad: mint a derék magyar haza állam polgára, mint a város polgára és mint honfitársatok háromszoros örömmel teszek eleget e reám nézve megtisztelő megbízatásnak. Üdvözöllek titeket a világ előtt ismert magyar vendégszeretet nevében, mely nem mesterségesen és nem a szükség által feltételezett ideig — óráig tartó szövetség alapján keletkezett, hanem két nemzet szokása- és jellem- hasonlatossága, úgy azon őszinte ro- konszenv alapján, mely a szabadságért közösen ontott vér által lett szentesítve és a mely a két nemzet között századok óta létezett, létezik és adja Isten létezzék is örökre. Éljen a két testvér nemzet a lengyel és magyar barátsága örökre. Erre Litiewicz Sándor következőleg válaszolt. A Yisztula partjáról őket oda, hol a Maros vize folyik csöndesen, a kegyelet vezette, hogy meghozzák a kegyelet adóját a közös szabadsághős, az osztro- lenkai bajnok, az erdélyi barczok oroszlánjának emlékoltárán. De más is vonzotta őket a négy folyam országába: a testvéri szeretet érzete a magyar nemzet iránt. A szives fogadtatást mint ennek magyar részről való jelét, a legnagyobb köszönettel fogadják. Éljen a magyar! Lelkes éljenzés hangzott mindenfelől, s meleg kézszoritások váltattak. A kocsik nem voltak képesek a vendégsereget befogadni. Számosán érkeztek bejelentés nélkül, beszállásolásuk nehézséggel járt, Marosvásárhely idegenektől hemzseg. Öreg honvédek, részben 48-ki egyenruháikban és zászlóikkal járnak; az utczákon, közös hadseregbeli tisztet látni nem lehet. A szoborbizottság telegrafirozott Tisza Kálmánnak, eszközölné ki beíolyásával, hogy honvédeink a dicső honvédtábornok szobrának leleplezésénél képviselve megjelenhessenek. Válasz idáig nem érkezett. A honvédek 2—5 óráig gyakorlatra kirendeltettek, honvédtisztek el vannak keseredve. A szobor körül 22 négyszögöl kert vasrácscsal kerítve, a rácson koszorúk és virágfüzérek, a szobor alapja csiszolt ditroitból 2 öl magas, az érczszobor maga másfél öles. Az erdélyi arisztokra czia gyéren mutatkozik, kolozsváriak délben érkeznek. Marosvásárhely, okt. 17. d. u. 5. óra. A déli vonattal érkezőket Kovács tanácsos fogadta. A vidéki falukból kocsi sorokban érkeztek vendégek. Az arisztokrácziából megjelentek: Teleki Domokos idősb, Sámuel, Géza, Lázár, Vincze és Jenő, Bethlen Gábor, Eszterbázy Kálmán grófok, Kemény Kálmán, Bálintitk József bárók, Béldy Gergely főispán, Szentiványi brassói főispán, Macskássy, Mariaffy, Murad bey török őrnagy stb. Lázár Albertet, Bem élete megmentőjét, elfeledték meghívni és nem jőve. A honvédek, közös hadseregből senki sem jelent meg. Két órakor a leleplezésnél tizenötezer ember volt jelen. Az ablakok, erkélyek, templom ablakok, házfedelek tömve; a téren a rendet a tűzoltóság tartja fenn. A szobor körül: fehérbe öltöztetett lányok, a 48-diki honvédek a 12-ik zászlóalj rongyos zászlójával, fekete szalaggal, elhullott honvédek emlékére. Ezek bosszú sorrendben megható látványt képeztek, Ott voltak a hatóságok,testületek, honv. küldöttségek, czégek, lobogókkal, lengyelek lengyel lobogó körül; sokan fényes, disz- magyar ruhában, hölgyek szobortól balra. Az ünnepély megnyitását mozsarak durrogása és 1 rombita-szó jelenté. Az ünnepélyt Borosnyai nyitotta meg a következő beszéddel: Borosnyay PAi őrs*, képviselő és szoborbi- zottsügi élnék beszéde. Kedves 48/9-ki honvédbaj társaim! Mélyen tisztelt közönség'! Honfiúi örömmel nyitom meg ezen hazafias ünnepély rendjét! Az érdemnek, a hősiességnek, a kitartásnak, a népek szabadságának lelket emelő ünnepét üli ma a magyar nemzet, mely e szobrot emelte. Az érdemnek babér, a hősiességnek cserág koszorúját, a kitartásnak a siker eredményét és a népek szabadságának dobogó szivünk szent áldozatát teszsztik le ezen emlékszobor lábaihoz. 1848. deczember 18-án egy férfiú jelent meg és csatázott a honvédek élén Erdély nyugati határán, kihez az akkori magyar kormánynak se volt nagy bizodalma, és ki e napok óta rövid nyolcz hónapon át a szeretet, a bámulás, az istenités tárgyává lett, a kit még ellensége is becsült; e férfiú fellépése korszakot alkot Erdély 1848. évi történetében. Sebekben gazdagon, rövid ősz szakállal, de kék szemeinek egész lelkesedésével érkezett Erdélybe. Közép magasságú termet, kísérői iránt zárkozott| ság, vakmerő bátorság, a nők iránt nyájasság, jellemző az akkor 53 éves férfiút. Megjelenése bátorságot, szellemet hozott seregünkbe. Erdély közvéleménye jós lélekkel azonnal felkarolta, teljes bizalmával ruházta fel s szabaditójának tekintette. E férfiú Bem József, magyar honvéd tábornok volt. Ezen nemes alakhoz vannak kötve Csúcsa, Besztercze, Gálfalva, Vízakna, Piski, Segesvár emlékei, ezen helyeken ázott a bon földe drága hazafi vértől, de végre mindig a győzelem babérától lett koszoruzva e férfiú magasra kelt halántéka. Nézzük a bős életének rövid történetét; Bem Jósef Galicziában Tarnowban született 1795-ben, Krakóban végezte iskoláit, 1810-ben a varsói katonai növeldébe lépett, 1812-ben már mint hadnagy lovas üteggel működött Napoleon alatt Oroszország ellen, 1815. óta Bontemps segéde volt, szabadelvüségeért Konstantin nagyherczeg kegyét, melyet birt, csakhamar elveszte s hadi törvényszék elé állíttatott, s innen fogságba került; Sándor orosz czár halálával szabad lett. Lembergbe ment, hol irodalommal foglalkozott. Midőn az 1831-ki forradalom kitört a sereghez sietett, hol mint őrnagy lovas üteg parancsnoksággal bízatott meg. April 10-ikén az iganitzi csatában ütegével 40 orosz ágyú ellenében úgy tartotta magát, hogy köztisztelet tárgyává emelkedék s alezredes lett Majd bekövetkezett az osztrolenkai csata május 26-ikán; a csata már csaknem veszve volt, mikor Bem ágyúival megérkezett, 80 ágyú ellenében felvágtat s majdnem puska lőtávolban ütegét felállítva addig tüzelt, mig a szétszórt sereg az ő háta megett magát összeszedte. Ezen személyes bátorságáért ezredessé az összes tüzérség parancsnokává neveztetett ki. Később midőn Bimbinszkit fővezérré választották, Bemnek csak két szavazattal volt kevesebb szavazata. A lengyel forradalom bukásával Franczia- országba ment családjával. 1833-ban Portugáliában barczolt Don Pedro alatt. Az 1848. évi márcziusi napokban Lengyelországba ment, forradalmat reméllett; onnan Bécsbe vonult, hol addig szolgált, mig Bécs városa Windischgräczczel alkudozni kezdett, mit Bem észrevévén Bécsből eltűnt s mint bérkocsis Pozsonyba hajtatott. Október 30-ikán Kossuthnál volt, de nem bíztak benne, egy fiatal lengyel mint árulóra reá lőtt, innen van, hogy a magyar kormány csak deczember 1-én vette igénybe szolgálatát, Ezen naptól fogva lett ő a magyar nemzeté. Rövidbe szorítva ki volt Bem József a magyar nemzetnek és különösen Maros-Vásárhely sz. k. városának ? Bem József Erdély megszabaditója volt, ezen várost pedig megmentette azon szomorú sorstól, a melyet Nagy-Enyed kiszenvedett. Ki volt ezen férfi, ki nem a magyarok földén született és kinek mégis a magyar nemzet örökíti meg emlékét ? Lengyelhon szülte őt, a népek szabadságának bajnokául, harczosául, vezéréül — Meghalt Törökországban, Aleppóban a népek szabadságának küzdelmében változatlanul, igazán híven. Olvassátok meg a történelmet. Ennyi a bosszú történelem rövid kivonata. 1848-ban fájdalom bonfivértől ázott e haza földe; falvak, városok lángjától piroslott az égboltja; honfi honfi ellen emelt kezet; a rend fel volt bontva: Bem József megérkezett vitéz honvédéivel s véget vetett ezen borzasztó állapotoknak. Hősies székelyeivel, hatalmas fegyverével s részrehajlatlan kormányával helyre állította a rendet és csendet. Ezért tartozott Bem Józsefnek mint, megmentjének különösen hazánk erdélyi része elismeréssel és örök bálával. Mely igaz és hazafias tartozását ezennel leróni igyekezvén, hadd ömöljék le a lepel a bős és nemes alakról, hadd tündököljék az nemzedékről nemzedékre, intő emlékül a honfiaknak, hogy a hazát szeretni nemes kötelesség, a szabadságért meghalni dicső. Éljen a haza! A beszédet, mely közben lehullott a szoborról a lepel, zajos, hosszas éljenzés fogadta. A beszéd után következett a koszorúknak a szobor talapzatára letétele. Egyenkint, mindenkor éljenek által kisérve történt, kivált mikor a hat lengyel ifjú a szép ezüst koszorút letette. A koszorúk száma 47, ezek következők: Marosvásárhely közönsége, Budapest, Kolozsvár, Debreczen, Kassa, Arad, Pécs, Halas, Udvarhely, Hódmezővásárhely, Nagy- Enyed, Torda, Sepsiszentgyörgy városok; Jászkun megye, lembergi, krakói, budapesti, kolosvári egyetemek ifjúsága, debreczeni, nagyváradi, szebeni jogakadémiák hallgatói, sárospataki, nagy-enyedi kollégium, marosvásárbelyi hölgyek Görög Károlyné által, kinél Bem szállva volt, Cserei Jánosné, Gál Elekné, báró Rottentbalné, marosvásárbelyi református főtanoda, tűzoltó egylet, tanuló ifjúság, kereskedelmi társulat, kereskedelmi ifjúság, katholikus papok és tanítók, izraelita hitközség, református leány iskola, országos függetlenségi párt,-kör, erdélyrészi függetlenségi párt budapesti, ó-budai, győri, udvar helyi, nagyenyedi honvédegyletek, Magyar {Bükkös közönséget A koszorúk elhelyezése után a dalárda énekelt, majd Szász Károly nagy hatással szavalta ódáját, Bér e c z k y Sándor képviselő pedig felolvasta a szobor történetét, mely igy hangzik: Bereczky Sándor beszéde. Az 1866. év eseményei Magyarország politikai viszonyaira kedvezőbb hatást gyakorolván, a 48/49. honvédek is szabadabban kezdettek mozogni, s különösen ez utóbbiak országszerte honvéd egyleteket, kezdettek alakítani, részben jogaik megvédésére, részben az elszegényedett 48 /49. honvédek özvegyei és árvái, úgy a honvéd rokkantak s keresetképtelen honvédek segélyzése és gyámolitása tekintetéből. A marosszéki és mvásárhelyi honvédek is egyesülvén, alakították a marosszéki és mvásárhelyi honvéd egyletet, egyidejűleg megalakult a pesti központi választmány is. A marosszéki és marosvásárhelyi, honvéd egylet két irányban fejlesztette munkásságát; egyfelől saját ta gjait s a magukat jelentőket igazolta, másfelől gyűjtéseket rendezett a nyomorban szenvedő honvédek, vagy az elesettek árvái felsegélyezésére, valamint a szolgálatképes honvédeket igyekezett tisztességes állások elnyerbetésére segíteni Rendes ily tárgyú gyűléseiben azon inditvány- tétetett, hogy méltó és igazságos eljárás lenne az erdélyi hadak 1848 /9. fővezére, honvéd altábornagy az Aleppoban Törökországban elhalt Bem Józsefnek emlékét a székely fővárosban M.-Vásárhely sz. kir. városban emlékoszloppal megörökitai. Ezen indítvány nagy lelkesedéssel el is fogadtatván, annak kivitelére egy 38 honvédből és 16 polgári tagból álló bizottmány neveztetett ki 1868. szept. 20-án, mely a szoborügyet a honvédügytől merőben elkülönítve kezelje és a szobor felállitbatására gyűjtést rendezzen s mindazon ügyekben melyek a szoborra vonatkozzanak önállóan működjék. A Bem József 1848/9. honvédaltábornagynak emelendő szobor felállítását a krasznamegyei és kolozsvári honvéd-egyletek is létesíteni akarván, az ügy eldöntésre a Pesten 1868. májusban tartott honvéd- közgyűlés elé került. Ez végre abban állapodott meg, hogy a szobor M.-Vasárhely sz. kir. városban állíttassák fel. Ennek kivitelével a marosszéki és maró svásárhelyi honvéd egylet bízatott meg. A határozat kiviteléhez a íennemlitett 54 tagú bizottmány lelkesen hozzá is fogott és a begyült összeg kamataival együtt, már az 1879. évben a 15 ezer forinthoz közel járt. Miután az adományok már 3—4 évvel 1879. előtt megszűntek befolyni s miután az 1848/9. honvédek, a kik ez ügy által érdekelve voltak számban már mindinkább apadtak, eljöttnek mutatkozott az ideje a szobor kivitelének. Erre nézve az egylet kimondta a szobor s talapzata elkészíttetését, ez okból végrehajtó biztosokul kinevezte Borosnyai Pál századost, egyleti elnököt, Bereczky Sándor századost és egyleti tagot és dr. Knöpfler Vilmos kir. tanácsost, Szöllössy Samu bonvédtüz- mestert és C s i k i Károly pénztárnokot, a kik miután, az e czélra a kitűzött pályázat'eredménytelenül maradt, Huszár Adolf szobrászati tanár, és jeles szobrászszal aTszobor mintázata és elfogadása után bronzból leendő megöntése felett 9000 frtban, Sze- letzky Károly kőfaragóval pedig a talapzatnak ditróit kőből leendő elkészítése és a szobor felállítása felett 5000 forintban megegyeztek. így e müvek aránylag csekély összeg reáforditásával el is készültek ezen év folyamán. Meg kell itt emlékeznünk nemes Ditró községről és a ditrói Siklódi családról, az elsőről azért, mivel a talapzathoz tartozó nagy és nehéz köveket a Tászok patakából, bajosan hozzáférhető helyről a salamási országutig kiszállította, a Siklósi családról azért, mivel a ditroit köveket ingyen engedte bányászni a Bem szobor talapzatához. Mind Ditro nemes közönsége, mind pedig a Siklódi család kiérdemlették ezen hazafias tetteikért az egylet hálás köszönetét. Végre Bajkó Mór tanár úrról kell megemlékeznünk, a ki a kőnek kiaknázása és ^.-Vásárhelyre lett szállítása körül nagy szorgalmat és hazafias buzgalmat fejtett ki. Az 1880. évben a bécsi cs. k. müöntődében bronzba öntött szobrot Huszár Adolf szobrász Pestre szállíttatta s a műcsarnokban közszemlére helyezte. Folyó év okt. havában M.-Vásárhelyre érkezett a kitűnő mü s im a ditroit talapzaton áll hirdetve kegyeletet, vitézséget, hazafiságot, hirdetve dicsőn, hogy a mely nemzet nagyfiait meg tudja, becsülni: élni fog örökké !! Bereczky Sándor ezek után még néhány lelkesítő szót mondott, kifejtven, hogy mily erények és bátorság kell ahhoz, hogy a nemzet életét fenntartsa s hogy Bem emléke az élő magyar nemzet szivében maradhasson. Borosnyay Pál elnök a szobrot Marosvásárhely közönségének átadta, Ajtay polgármester ezt rövid szavakkal megköszönte s a szobor gondozását megígérte, a mivel az emlékezetes ünnepély véget ért. (Saját tudósítónktól.) Marosvásárhely, okt. 17. A banketten 400 ember vett részt. Két nagy és kis teremben folyt le. A karzatokat hölgyek foglalták el. Az ebéd gazdag, a borok jók voltak. Borosnyay Pál, elnök a koronázási ajándékra hivatkozva és fejedelmünk alkotmányos érzelmeit dicsőítve, a királyért emelt poharat, a társaság állva hallgatta és lelkesen megéljenezte a királynénkért, mint Patrona Hungáriáért mondott felköszöntőt, a trónörökösre emelve poharát, mondá : addig éljen, mig a bonnak él. Ajtay, polgármester, a vendégeket élteté; Ugrón Gábor Kossuthot,mint a magyar állam függetlenségi eszméjének képviselőjét élteti. Béldy Gergely főispán Huszár Adolfot, a szobor alkotóját köszönti fel. Hegedűs István Szász Károlyt; felköszöntőket mondtak még a lengyel ifjakért a lengyel-megyar nemzetek szövetségére és,barátságára, Lengyelország helyreállítására: Lázár Adám, Mariáffy Antal, Orbán Balász és többen. Köszönetét mondott lengyelül Lissiewicz. Doma- bidy Ferencz Teleki Sándor grófot élteté, Sándor Kálmán az egyetemi fiatalságot, Szász Károly, a Független Hírlap munkatársa ellenében, ki más pártok ellen szólt s a függetlenségi pártot éltette, tétszés között a hazára emelte poharát és azt kívánta, hogy a nemzeti ünnep alkalmával, minden pártoskodás ki legyen zárva. Este disz előadás. A »Szigetvári vértanuk« kerül színre. Színház után. bál.
