Petőfi gyüjtemény - B sorozat / 3-as doboz

költői hírnevére a sző nem közönséges értelmében, nemes ambiczióját szenvedései sem tudták eltemetni, de a kritika szigorát érzékeny szive nehezen türheté. A közönség méltánylatából, kedvezéséből elég bőven kijutott neki, barátai szeretettel, bizalommal környezték, de ez éppen nem tette elbizakodottá s fen- héjázóvá.

Petőfi már pályája kezdetén oly fokára jutott a népszerűségnek a közönségnél, melyen addig talán egyetlen magyar iró sem állt. De az irodalmi kritika igen kétes állást foglalt el irányában. Amaz saját élményeit, szokásait, szóval eredeti, meg nem hamisi- tott jellemét látta visszatükrözve müveiben, termé- szethiven, előtte addig ismeretlen bájjal, könnyedséggel s mégis erővel; emez a régi iskola szabályaitól oly merész eltérést látott azokban, mely diadalát csak a kifejletlen ízlésű népnél arathatja. Amaz mindenben eredetiséget, őszinteséget s hűséget vett észre; emez vadságot, kiforratlan kedélyt, iskolázatlan ízlést, szeszélyt s hóbortot. Mindezekből kétségkívül sok volt Petőfiben, s egyik rész Ítélete sem indult helyes irányban.

E tévedést Petőfi egyénisége, bár önkénytelenül, szinte támogatni látszott. Ő nem igen igyekezett ifjú barátai tetszését megnyerni. Elég volt, hogy az irodalom akkori legkiválóbb tagját megnyerheté. Vörösmarty méltánylata pótolt nála mindent, mit a kritika megtagadott. Mással nem igen gondolt. Sőt ahol tehette, ifjú pályatársait egy-sgy tréfával, szeszélyes ötlettel mintegy maga ellen izgatta.

Jellemének őszinteségét, természetességét nemcsak a maga valóságában mutatta, de sokszor affek- tálta a szilajságot, az eredetiséget, nyíltságot. Úgy hitte, hogy a költőnek költőileg kell átrohanni az életuton. Az ifjúság játszi kedvtelését és szeszélyeit nemcsak leplezni nem akarta, de igyekezett ott is kimutatni, hol higgadt és mélyebben gondolkozó emberek ítélete szerint talán kevésbbé volt helyén.

Ifjú pályatársai nemcsak költészetében láttak eleinte vadságot, kiforratlan ízlést, de még inkább magánéletében. Petőfi szeretett velők kötődni s jóízűen nevetett, ha az egészet maga ellen zudithatá. Nem rossz akaratából folyt ez, hanem leplezetlen őszinteségéből, melyet mindennél többre becsült. A költők dicsvágyát, a hirnév utáni sóvárgását különös kedvvel tréfálta meg; günyja nyilait legjobban szerette ez érzékeny oldalokra lövelni.

Ámde a barátság gyöngéd érzése s a gúny, legyen bármily érzelmes, bármily kímélő, nagyon rossz szomszédok egymás mellett. Jó barátok szívesen tűrnek egymástól mindent, csak a gúnyt nem. Ezt az egyet legkevésbbé tudják megbocsátani, aminek oka is nagyon egyszerű és természetes.